¹Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.

¹Džiaugsmingai šauk Dievui, visa žeme!

²Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!

²Giedokite apie Jo vardo garbę, šlovinkite ir girkite Jį.

³Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

³Sakykite Dievui: “Kokie didingi Tavo darbai! Dėl didelės Tavo galios lenkiasi Tau priešai.

⁴Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

⁴Visa žemė tegarbina Tave, tegieda Tau ir tegarsina Tavo vardą!”

⁵Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.

⁵Ateikite ir matykite Dievo darbus! Jis baisių dalykų padarė tarp žmonių!

⁶A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.

⁶Jis pavertė jūrą sausuma, per upę pėsčius pervedė. Tad džiaukimės Juo!

⁷A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

⁷Jis viešpatauja savo galybe per amžius. Jo akys stebi tautas­ maištininkai tegul nesididžiuoja!

⁸Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.

⁸Laiminkite, tautos, mūsų Dievą, tebūna girdimas Jo gyriaus garsas.

⁹A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

⁹Jis mūsų gyvybę išlaiko, neleidžia suklupti mūsų kojai.

¹⁰Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

¹⁰Tu ištyrei mus, Dieve, apvalei mus ugnimi kaip sidabrą.

¹¹Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

¹¹Tu įvedei mus į spąstus, uždėjai sunkią naštą mums ant strėnų.

¹²Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.

¹²Tu leidai žmonėms joti mums per galvas. Mes turėjome eiti per ugnį ir vandenį. Bet Tu išvedei mus į laisvę.

¹³Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

¹³Su aukomis į Tavo namus aš įeisiu ir ištesėsiu savo įžadus,

¹⁴A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

¹⁴kuriuos ištarė mano lūpos ir varge burna pažadėjo.

¹⁵Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

¹⁵Aukosiu Tau riebias deginamąsias aukas, avinų taukus deginsiu, paruošiu jaučius ir ožius.

¹⁶Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

¹⁶Ateikite, klausykite visi, kurie bijote Dievo, papasakosiu, ką Jis padarė mano sielai.

¹⁷Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

¹⁷Jo šaukiausi savo burna, aukštinau Jį savo liežuviu.

¹⁸Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

¹⁸Jei nedorai elgtis būčiau ketinęs širdyje, tai Viešpats nebūtų išklausęs.

¹⁹Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

¹⁹Bet Dievas tikrai išklausė, Jis priėmė manąją maldą.

²⁰Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.

²⁰Palaimintas Dievas, kuris neatmetė mano maldos ir neatitolino nuo manęs savo gailestingumo.