1Aszáf tanítása.
1Dieve, kodėl atstūmei mus amžiams, kodėl Tavo rūstybė dega prieš Tavo ganyklos avis?
2Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!
2Atsimink savo susirinkimą, kurį senais laikais įsigijai, tautą, kurią išpirkai, kad ji būtų Tavo, Siono kalną, kuriame Tu gyvenai!
3Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
3Įženk į nesibaigiančius griuvėsius. Priešas šventykloje nusiaubė viską.
4Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.
4Tavo priešai rėkavo Tavo susirinkimo viduryje, iškėlė čia savo ženklus.
5Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.
5Jie švaistėsi kirviais lyg miško tankynėje:
6Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.
6sudaužė kirviais ir kūjais visus medžio raižinius.
7Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.
7Jie padegė Tavo šventyklą, išniekino Tavo vardo buveinę.
8Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
8Jie manė savo širdyse: “Sunaikinsime viską!” Jie sudegino visas Dievo sueigos vietas krašte.
9Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
9Mes nebeturime savo ženklų, nebėra daugiau jokio pranašo; nė vienas nežinome, ar ilgai taip bus.
10Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
10Dieve, ar ilgai prispaudėjas tyčiosis? Ar priešas niekins Tavo vardą per amžius?
11Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!
11Kodėl atitrauki savo ranką ir dešinę paslepi antyje?
12Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
12Tačiau Dievas yra mano Karalius nuo seno; Jis gelbsti žemės viduryje.
13Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
13Tu jūrą savo galybe perskyrei, sutrupinai vandenyje slibinams galvas.
14Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
14Tu sudaužei galvas leviatano, davei jį visą suėsti dykumos gyventojams.
15Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
15Tau paliepus ištrykšta šaltiniai ir sraunūs upeliai, o vandeningos upės išdžiūsta.
16Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
16Tavo yra diena ir naktis. Tu sukūrei šviesą ir saulę.
17Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
17Tu nustatei žemės ribas, Tu padarei vasarą ir žiemą.
18Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
18Atsimink, Viešpatie, kad priešas tyčiojasi ir kvailiai niekina Tavąjį vardą.
19Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!
19Neatiduok savo balandėlio gyvybės žvėrims ir nepamiršk amžinai vargšų susirinkimo.
20Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
20Pažvelk į savo sandorą; juk visi žemės tamsūs kampai yra gausūs smurto!
21A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.
21Nepalik prispaustųjų gėdingai trauktis! Vargšai ir skurdžiai tegiria Tavąjį vardą!
22Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
22Pakilk, Dieve, ir gink savo bylą! Prisimink, kaip kvailiai tyčiojasi iš Tavęs kasdien!
23Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
23Nepamiršk savo priešų riksmo, prieš Tave nuolat sukylančiųjų triukšmo!