¹Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

¹Dėkojame Tau, Dieve, dėkojame! Kurie šaukiasi Tavo vardo, pasakoja nuostabius Tavo darbus.

²Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

²Kai ateis mano skirtas laikas, teisiu teisingai.

³Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.

³Nors žemė drebėtų ir visi gyventojai joje, Aš laikau jos stulpus.

⁴A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.

⁴Aš sakau kvailiams: “Nekvailiokite!” ir nedorėliams: “Nesididžiuokite!

⁵A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

⁵Nekelkite savo rago į aukštybes, nekalbėkite įžūliai prieš Dievą”.

⁶Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

⁶Išaukštinimas neateina nei iš rytų, nei iš vakarų, nei iš pietų.

⁷Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;

⁷Dievas yra teisėjas: vieną Jis pažemina, o kitą išaukština.

⁸Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

⁸Viešpats laiko rankoje taurę, pilną putojančio vyno su karčiom priemaišom. Iš jos turės gerti visi žemės piktadariai ir net mieles išsiurbti!

⁹Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.

⁹Bet aš skelbsiu per amžius, giedosiu gyrių Jokūbo Dievui!

¹⁰Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]

¹⁰Jis sunaikins nedorėlių puikybę ir aukštai iškels teisiųjų ragus.