1Aszáf zsoltára.
1Dievas pakyla dievų susirinkime, dievams teismą daro:
2Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
2“Ar dar ilgai teisite neteisingai ir pataikausite nedorėliams?
3Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
3Ginkite vargšus ir našlaičius, beturčių ir paniekintųjų saugokite teises.
4Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.
4Vargšus ir beturčius iš nedorėlių rankų vaduokite!”
5Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
5Jie neišmano ir nesupranta, jie vaikščioja tamsoje, todėl visi žemės pamatai svyruoja.
6Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
6Aš tariau: “Jūs esate dievai ir Aukščiausiojo sūnūs.
7Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.
7Tačiau jūs mirsite kaip žmonės, krisite kaip bet kuris kunigaikštis”.
8Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
8Pakilk, Dieve, teisk žemę, nes visos tautos Tau priklauso!