1Dávid imádsága.
1Viešpatie, išgirsk, išklausyk mane, nes aš esu vargšas ir beturtis!
2Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.
2Saugok mano sielą, nes aš esu šventas! Gelbėk savo tarną, kuris pasitiki Tavimi! Tu esi mano Dievas.
3Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!
3Viešpatie, būk man gailestingas, nes Tavęs šaukiuos be paliovos!
4Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.
4Palinksmink savo tarno sielą, nes į Tave, Viešpatie, kreipiu savo sielą.
5Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.
5Juk Tu, Viešpatie, esi geras ir pasiruošęs atleisti, kupinas gailestingumo visiems, kurie šaukiasi Tavęs.
6Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!
6Viešpatie, išgirsk mano maldą ir klausyk mano maldavimo balso!
7Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
7Nelaimėje šaukiuosi TavęsTu išklausai mane!
8Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!
8Viešpatie, nėra Tau lygaus tarp dievų ir nėra darbų kaip Tavo.
9Eljõnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elõtted Uram, és dicsõítik a te nevedet.
9Visos Tavo sutvertos tautos ateis, pagarbins Tave, Viešpatie, ir šlovins Tavo vardą.
10Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!
10Tu esi didis ir darai stebuklus, Tu vienas esi Dievas!
11Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet.
11Viešpatie, pamokyk mane savo kelio, kad vaikščiočiau tiesoje! Įtvirtink mano širdį Tavo baimėje.
12Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívembõl, és dicsõítem a te nevedet örökké!
12Viešpatie, mano Dieve, girsiu Tave nuoširdžiai, šlovinsiu Tavo vardą per amžius!
13Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.
13Tavo gailestingumas buvo man didelis, Tu išgelbėjai mano sielą iš giliausio pragaro.
14Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [a kik] meg sem gondolnak téged.
14Dieve, išdidieji sukilo prieš mane, smurtininkų gauja tykoja mano gyvybės; jie nestato Tavęs savo akivaizdoje.
15De te Uram, könyörülõ és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmû és igazságú!
15Tačiau Tu, Viešpatie, esi užjaučiantis ir maloningas Dievas, kantrus ir kupinas gailestingumo bei tiesos.
16Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erõdet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!
16Pažvelk į mane ir pasigailėk manęs! Duok stiprybės savo tarnui ir išgelbėk savo tarnaitės sūnų!
17Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyûlölõim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.
17Parodyk ženklą, kad mane globoji, kad matytų tie, kurie manęs nekenčia, ir susigėstų, nes Tu, Viešpatie, esi mano gelbėtojas ir guodėjas!