¹Az Ezrahita Ethán tanítása.

¹Viešpatie, apie Tavo gailestingumą giedosiu amžinai; kartų kartoms skelbsiu Tavo ištikimybę.

²Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!

²Aš tariau: “Gailestingumas išliks per amžius. Tu įtvirtinsi savo ištikimybę danguose”.

³Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]

³“Aš sudariau sandorą su išrinktuoju ir prisiekiau savo tarnui Dovydui:

⁴Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

⁴‘Per amžius įtvirtinsiu tavo palikuonis, tavo sostą visoms kartoms pastatysiu’ ”.

⁵Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

⁵Viešpatie, dangūs giria Tavo stebuklus, Tavo ištikimybę­šventųjų susirinkimas.

⁶És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

⁶Kas gi iš danguje esančių Viešpačiui prilygsta? Kas tarp Dievo sūnų panašus į Viešpatį?

⁷Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

⁷Bauginantis yra Dievas šventųjų susirinkime, gerbtinas visų aplink Jį esančių.

⁸Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

⁸Viešpatie, kareivijų Dieve, kas yra Tau lygus savo jėga? Viešpatie, kas yra toks ištikimas, kaip Tu?

⁹Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.

⁹Tu suvaldai jūros šėlimą, sukilusias bangas Tu sutramdai.

¹⁰Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

¹⁰Tu sutriuškini Rahabą kaip nukautąjį, savo galinga ranka išgainioji savo priešus.

¹¹Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

¹¹Tau priklauso dangūs ir žemė, pasaulis ir visa, kas jame; Tu sukūrei juos.

¹²Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

¹²Tu sutvėrei šiaurę ir pietus; Taboras ir Hermonas džiaugiasi Tavimi.

¹³Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

¹³Tu galingas: stipri Tavo ranka, aukštai pakelta Tavo dešinė!

¹⁴A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.

¹⁴Tavo sosto pamatas­teisumas ir teisingumas, gailestingumas ir tiesa eina Tavo priekyje.

¹⁵Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.

¹⁵Palaiminta tauta, kuri pažįsta džiaugsmingą garsą! Viešpatie, Tavo veido šviesoje jie vaikščios.

¹⁶Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

¹⁶Tavo vardas juos linksmins, jie bus išaukštinti Tavo teisume.

¹⁷A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

¹⁷Tu esi jų garbė ir galybė, Tavo palankumu išaukštintas mūsų ragas.

¹⁸Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

¹⁸Viešpats yra mūsų apsauga, Izraelio Šventasis­mūsų karalius.

¹⁹Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

¹⁹Regėjime Tu kalbėjai savo šventajam: “Aš suteikiau pagalbą karžygiui, išaukštinau tautos išrinktąjį.

²⁰Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;

²⁰Suradau Dovydą, savo tarną, ir šventu aliejumi jį patepiau.

²¹Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,

²¹Mano ranka visuomet jį palaikys, mano dešinė stiprins jį.

²²A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.

²²Priešas nenugalės jo ir piktadarys nepažemins.

²³Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;

²³Jo akivaizdoje parblokšiu priešus ir palaušiu tuos, kurie jo nekenčia.

²⁴Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.

²⁴Mano ištikimybė ir gailestingumas lydės jį, ir mano vardu aukštai iškils jo ragas.

²⁵És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.

²⁵Aš jo ranką padėsiu ant jūros ir ant upių jo dešinę.

²⁶És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

²⁶Jis sakys man: ‘Tu esi mano tėvas, mano Dievas ir išgelbėjimo uola!’

²⁷Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

²⁷Aš padarysiu jį savo pirmagimiu, jis bus aukščiau negu žemės karaliai.

²⁸Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

²⁸Aš būsiu jam gailestingas per amžius, tvirta pasiliks sandora tarp mūsų.

²⁹Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.

²⁹Jo palikuonims leisiu gyventi per amžius, kol bus dangus, stovės jo sostas.

³⁰És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

³⁰Jei jo vaikai paniekins mano įstatymą, jei nesielgs, kaip jiems įsakyta,

³¹Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

³¹jei mano nuostatus laužys ir įsakymų mano nepaisys,

³²Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

³²bausiu už jų nuodėmes lazda, plaksiu rykštėmis už jų kaltę.

³³Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

³³Bet savo malonės iš jo neatimsiu ir ištikimybės jam neatsakysiu,

³⁴De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

³⁴nesulaužysiu sandoros ir savo lūpų žodžio nekeisiu.

³⁵Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

³⁵Kartą esu prisiekęs šventumu savo, Dovydui nemeluosiu.

³⁶Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

³⁶Jo palikuonys gyvens per amžius, ir jo sostas stovės kaip saulė priešais mane,

³⁷Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

³⁷bus įtvirtintas kaip mėnulis­ištikimas liudytojas danguje”.

³⁸Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

³⁸Bet Tu atstūmei, atmetei ir pasibjaurėjai pateptuoju savo.

³⁹De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

³⁹Išsižadėjai sandoros su savo tarnu, nusviedei žemėn jo karūną ir suteršei ją.

⁴⁰Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

⁴⁰Tu sugriovei jo mūrus, pavertei griuvėsiais tvirtoves.

⁴¹Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

⁴¹Jį plėšia visi praeiviai, jis tapo pajuoka kaimynams.

⁴²Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

⁴²Tu leidai jo priešų galybei iškilti, jiems visiems suteikei džiaugsmą.

⁴³Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

⁴³Nukreipei ašmenis jo kardo, neleidai laimėti mūšyje.

⁴⁴Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

⁴⁴Tu atėmei jo šlovę ir nuvertei jo sostą.

⁴⁵Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

⁴⁵Sutrumpinai jo jaunystės dienas, padengei jį gėda.

⁴⁶Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

⁴⁶Ar ilgai, Viešpatie? Ar slėpsies amžinai? Ar degs kaip ugnis Tavo rūstybė?

⁴⁷Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

⁴⁷Viešpatie, atsimink, koks trumpas yra mano gyvenimas! Kokius menkus Tu sukūrei visus žmones!

⁴⁸Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

⁴⁸Koks žmogus gyvena ir nepatiria mirties? Kieno siela mirusiųjų buveinės išvengia?

⁴⁹Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.

⁴⁹Viešpatie, kur yra Tavo ankstesnė malonė, kurią Dovydui savo tiesoje pažadėjai?

⁵⁰Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!

⁵⁰Viešpatie, atsimink savo tarno gėdą; nešioju širdyje daugelio tautų panieką,

⁵¹Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

⁵¹kuria, Viešpatie, Tavo priešai niekino Tavo pateptojo kelius.

⁵²A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]

⁵²Tebūna palaimintas Viešpats per amžius! Amen! Amen!