1Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
1Viešpatie, Tu buvai mums prieglauda per kartų kartas!
2Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.
2Pirma, negu buvo sutverti kalnai, žemė ir pasaulis, Tu, Dieve, esi nuo amžių ir per amžius!
3Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
3Tu grąžini žmones į dulkes ir sakai: “Sugrįžkite, žmonių vaikai!”
4Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.
4Juk tūkstantis metų Tavo akyse yra kaip vakarykštė diena, kuri praėjo, kaip sargybos laikas naktį.
5Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;
5Tu pašalini žmones kaip rytmečio sapną, kaip žaliuojančią žolę.
6Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
6Rytą ji žydi, vakare nukertama ir sudžiūsta.
7Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
7Tavo rūstybė sunaikina mus, Tavo pyktis mus gąsdina.
8Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.
8Tu laikai mūsų kaltes savo akivaizdoje, mūsų slaptas nuodėmessavo veido šviesoje.
9Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
9Mūsų dienos praeina Tau rūstaujant, mūsų metai kaip atodūsis.
10A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
10Mūsų metų skaičius yra septyniasdešimt, o stipresniųjųaštuoniasdešimt. Dauguma jų praeina varge ir kančiose. Jie greitai praeina, ir mes išnykstame.
11Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
11Kas Tavo rūstybės jėgą supranta ir bijo Tavojo pykčio?
12Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
12Pamokyk mus skaičiuoti mūsų dienas, kad įgytume išmintingą širdį!
13Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
13Sugrįžk, Viešpatie! Ar ilgai? Būk gailestingas savo tarnams!
14Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.
14Gaivink mus nuo ryto savo gailestingumu, kad džiaugsmas ir linksmumas mus lydėtų visą amžių!
15Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
15Suteik mums džiaugsmo už tas dienas, per kurias pažeminti buvome, už tuos metus, per kuriuos patyrėme pikta.
16Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.
16Tepamato Tavo tarnai Tavo darbus ir Tavo šlovę jų vaikai!
17És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
17Viešpatie, Dieve, būk mums geras, įtvirtink mūsų darbus, daryk mūsų darbus sėkmingus!