¹Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

¹Tas, kuris gyvena Aukščiausiojo globoje, Visagalio šešėlyje pasilieka,

²Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

²sako Viešpačiui: “Tu mano priebėga ir mano tvirtovė, mano Dievas, kuriuo pasitikiu!”

³Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.

³Jis ištrauks tave iš medžiotojo kilpos, iš pražūtingo maro.

⁴Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.

⁴Jis pridengs tave savo plunksnomis, po Jo sparnais rasi sau prieglaudą. Didysis skydas ir šarvas yra Jo tiesa!

⁵Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl, a repülõ nyíltól nappal;

⁵Tau nereikės bijoti nakties baisumų nė strėlių, švilpiančių dieną,

⁶A dögvésztõl, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

⁶nebaugins tavęs patamsyje slankiojąs maras nė vidudienį siaučiantis sunaikinimas.

⁷Elesnek mellõled ezeren, és jobb kezed felõl tízezeren; és hozzád nem is közelít.

⁷Tavo pašonėje kris tūkstantis ir dešimt tūkstančių­tavo dešinėje, bet tai nepriartės prie tavęs.

⁸Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

⁸Tu savo akimis tai stebėsi ir matysi nedorėlių atlyginimą,

⁹Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

⁹nes tu pasidarei Viešpatį savo priebėga, Aukščiausiąjį savo buveine.

¹⁰Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

¹⁰Tau neatsitiks nieko pikto, ir jokia nelaimė nepriartės prie tavo palapinės.

¹¹Mert az õ angyalainak parancsolt felõled, hogy õrizzenek téged minden útadban.

¹¹Jis įsakys savo angelams saugoti tave visuose keliuose.

¹²Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kõbe.

¹²Ant rankų jie nešios tave, kad neužsigautum kojos į akmenį.

¹³Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

¹³Tu mindžiosi liūtą ir gyvatę, sutrypsi jauniklį liūtą ir slibiną.

¹⁴Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom õt, felmagasztalom õt, mert ismeri az én nevemet!

¹⁴“Kadangi jis pamilo mane, Aš išlaisvinsiu jį ir apginsiu, nes jis mano vardą pažįsta.

¹⁵Segítségül hív engem, ezért meghallgatom õt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsõítem õt.

¹⁵Jis šauksis manęs, ir Aš jam atsakysiu. Būsiu su juo varge, išlaisvinsiu jį ir pagerbsiu.

¹⁶Hosszú élettel elégítem meg õt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

¹⁶Ilgu gyvenimu pasotinsiu jį ir parodysiu jam savo išgelbėjimą”.