1Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
1Iată, ochiul meu a văzut toate acestea, urechea mea a auzit şi a luat seama.
2A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
2Ce ştiţi voi, ştiu şi eu, nu sînt mai pe jos decît voi.
3Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
3Dar vreau să vorbesc acum Celui Atotputernic, vreau să-mi apăr pricina înaintea lui Dumnezeu.
4Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
4Căci voi sînteţi nişte făuritori de minciuni, sînteţi cu toţii nişte doftori de nimic.
5Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
5O, de aţi fi tăcut, ce înţelepciune aţi fi arătat!
6Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
6Acum, ascultaţi, vă rog, apărarea mea, şi luaţi aminte la răspunsul buzelor mele!
7Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
7Vreţi să vorbiţi lucruri nedrepte din dragoste pentru Dumnezeu? Şi să spuneţi minciuni, ca să -L apăraţi?
8Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
8Vreţi să ţineţi cu El şi să faceţi pe apărătorii lui Dumnezeu?
9Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
9Dacă vă va cerceta El, va găsi bine oare? Sau vreţi să -L înşelaţi cum înşelaţi pe un om?
10Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
10Nu, nu; ci El vă va osîndi, dacă în ascuns nu lucraţi decît părtinindu -L pe El.
11Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
11Nu vă înfricoşează măreţia Lui? Şi nu cade groaza Lui peste voi?
12A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
12Părerile voastre sînt păreri de cenuşă, întăriturile voastre sînt întărituri de lut.
13Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
13Tăceţi, lăsaţi-mă, vreau să vorbesc! Întîmplă-mi-se ce mi s'ar întîmpla.
14Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
14Îmi voi lua carnea în dinţi, şi îmi voi pune viaţa în joc.
15Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
15Da, mă va ucide: n'am nimic de nădăjduit; dar îmi voi apăra purtarea în faţa Lui.
16Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
16Chiar şi lucrul acesta poate sluji la scăparea mea, căci un nelegiuit nu îndrăzneşte să vină înaintea Lui.
17Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
17Ascultaţi, ascultaţi cuvintele mele, luaţi aminte la cele ce voi spune.
18Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
18Iată-mă sînt gata să-mi apăr pricina, căci ştiu că am dreptate.
19Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
19Are cineva ceva de spus împotriva mea? Atunci tac, şi vreau să mor.
20Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
20Numai două lucruri fă-mi, şi nu mă voi ascunde de Faţa Ta:
21Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
21Trage-Ţi mîna de pe mine, şi nu mă mai turbura cu groaza Ta.
22Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
22Apoi cheamă-mă şi-Ţi voi răspunde; sau lasă-mă să vorbesc eu, şi răspunde-mi Tu!
23Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
23Cîte fărădelegi şi păcate am făcut? Arată-mi călcările de lege şi păcatele mele.
24Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
24Pentru ce Îţi ascunzi Faţa, şi mă iei drept vrăjmaş?
25A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
25Vrei să loveşti o frunză suflată de vînt? Vrei să urmăreşti un pai uscat?
26Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
26Pentruce să mă loveşti cu suferinţe amare, şi să mă pedepseşti pentru greşeli din tinereţă?
27Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
27Pentru ce să-mi pui picioarele în butuci, să-mi pîndeşti toate mişcările, să pui hotar paşilor mei,
28Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
28cînd trupul meu cade în putrezire ca o haină mîncată de molii?