1Felele pedig Jób, és monda:
1Iov a luat cuvîntul şi a zis:
2Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
2,,Pînă cînd îmi veţi întrista sufletul, şi mă veţi zdrobi cu cuvîntările voastre?
3Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
3Iată că de zece ori m'aţi batjocorit; nu vă este ruşine să vă purtaţi aşa?
4Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
4Dacă am păcătuit cu adevărat, numai eu sînt răspunzător de aceasta.
5Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
5Credeţi că mă puteţi lua de sus? Credeţi că mi-aţi dovedit că sînt vinovat?
6Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
6Atunci să ştiţi că Dumnezeu mă urmăreşte, şi mă înveleşte cu laţul Lui.
7Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
7Iată, ţip de silnicie, şi nimeni nu răspunde; cer dreptate, şi dreptate nu este!
8Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
8Mi -a tăiat orice ieşire, şi nu pot trece; a răspîndit întunerec pe cărările mele.
9Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
9M'a despoiat de slava mea, mi -a luat cununa de pe cap,
10Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
10m'a zdrobit din toate părţile, şi pier; mi -a smuls nădejdea ca pe un copac.
11Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
11S'a aprins de mînie împotriva mea, S'a purtat cu mine ca şi cu un vrăjmaş.
12Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
12Oştile Lui au pornit deodată înainte, şi-au croit drum pînă la mine, şi au tăbărît în jurul cortului meu.
13Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
13A depărtat pe fraţii mei dela mine, şi prietenii mei s'au înstrăinat de mine.
14Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
14Rudele mele m'au părăsit, şi cei mai deaproape ai mei m'au uitat.
15Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
15Casnicii mei şi slugile mele mă privesc ca pe un străin, în ochii lor sînt un necunoscut.
16Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
16Chem pe robul meu, şi nu răspunde; îl rog cu gura mea, şi degeaba.
17Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
17Suflarea mea a ajuns nesuferită nevestei mele, şi duhoarea mea a ajuns nesuferită fiilor mamei mele.
18Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
18Pînă şi copiii mă dispreţuiesc: dacă mă scol, ei mă ocărăsc.
19Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
19Aceia în cari mă încredeam mă urăsc, aceia pe cari îi iubeam s'au întors împotriva mea.
20Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
20Oasele mi se ţin de piele şi de carne; nu mi -a mai rămas decît pielea de pe dinţi.
21Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
21Fie-vă milă, fie-vă milă de mine, prietenii mei! Căci mîna lui Dumnezeu m'a lovit.
22Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
22Dece mă urmăriţi ca Dumnezeu? Şi nu vă mai săturaţi de carnea mea?
23Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
23Oh! aş vrea ca vorbele mele să fie scrise, să fie scrise într'o carte;
24Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
24aş vrea să fie săpate cu un priboi de fier şi cu plumb în stîncă pe vecie...
25Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
25Dar ştiu că Răscumpărătorul meu este viu, şi că se va ridica la urmă pe pămînt.
26És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
26Chiar dacă mi se va nimici pielea, şi chiar dacă nu voi mai avea carne, voi vedea totuş pe Dumnezeu.
27A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
27Îl voi vedea şi-mi va fi binevoitor; ochii mei Îl vor vedea, şi nu ai altuia. Sufletul meu tînjeşte de dorul acesta înlăuntrul meu.
28Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
28Atunci veţi zice: ,Pentruce -l urmăream noi?` Căci dreptatea pricinii mele va fi cunoscută.
29Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
29Temeţi-vă de sabie: căci pedepsele date cu sabia sînt grozave! Şi să ştiţi că este o judecată.``