1Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!
1La auzul acestor lucruri îmi tremură inima de tot, şi sare din locul ei.
2Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
2Ascultaţi, ascultaţi trăsnetul tunetului Său, bubuitul care iese din gura Lui!
3Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
3Îl rostogoleşte pe toată întinderea cerurilor, şi fulgerul Lui luminează pînă la marginile pămîntului.
4Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
4Apoi se aude un bubuit, tună cu glasul Lui măreţ; şi nu mai opreşte fulgerul, de îndată ce răsună glasul Lui.
5Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].
5Dumnezeu tună cu glasul Lui în chip minunat; face lucruri mari pe cari noi nu le înţelegem.
6Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.
6El zice zăpezii: ,Cazi pe pămînt!` Zice acelaş lucru ploii, chiar şi celor mai puternice ploi.
7Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.
7Pecetluieşte mîna tuturor oamenilor, pentruca toţi să se recunoască de făpturi ale Lui.
8Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
8Fiara sălbatică se trage într'o peşteră, şi se culcă în vizuina ei.
9Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
9Vijelia vine dela miazăzi, şi frigul, din vînturile dela miazănoapte.
10Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
10Dumnezeu, prin suflarea Lui, face ghiaţa, şi micşorează locul apelor mari.
11És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
11Încarcă norii cu aburi, şi -i risipeşte schinteietori;
12Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
12mişcarea lor se îndreaptă după planurile Lui, pentru împlinirea a tot ce le porunceşte El pe faţa pămîntului locuit.
13Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
13Îi face să pară ca o nuia cu care loveşte pămîntul, sau ca un semn al dragostei Lui.
14Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?
14Iov, ia aminte la aceste lucruri! Priveşte liniştit minunile lui Dumnezeu!
15Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]
15Ştii cum cîrmuieşte Dumnezeu norii, şi cum face să strălucească din ei fulgerul Său?
16Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?
16Înţelegi tu plutirea norilor, minunile Aceluia a cărui ştiinţă este desăvîrşită?
17Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
17Ştii pentruce ţi se încălzesc veşmintele, cînd se odihneşte pămîntul de vîntul de miazăzi?
18Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
18Poţi tu să întinzi cerurile ca El, tari ca o oglindă turnată?
19Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
19Arată-ne ce trebuie să -I spunem. Căci sîntem prea neştiutori ca să -I putem vorbi.
20Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
20Cine -I va da de veste că Îi voi vorbi? Dar care este omul care-şi doreşte pierderea?
21Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.
21Acum, fireşte, nu putem vedea lumina soarelui care străluceşte în dosul norilor, dar va trece un vînt şi -l va curăţi;
22Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
22dela miază-noapte ne vine aurora, şi ce înfricoşată este măreţia care înconjoară pe Dumnezeu!
23Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.
23Pe Cel Atotputernic nu -L putem ajunge, căci este mare în tărie, dar dreptul şi dreptatea deplină El nu le frînge.
24De aceea oamenii trebuie să se teamă de El; El nu-Şi îndreaptă privirile spre cei ce se cred înţelepţi.``