¹Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

¹Ştii tu cînd îşi fac caprele sălbatice puii? Vezi tu pe cerboaice cînd fată?

²Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?

²Numeri tu lunile în cari sînt însărcinate, şi cunoşti tu vremea cînd nasc?

³Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

³Ele se pleacă, fată puii, şi scapă iute de durerile lor.

⁴Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

⁴Puii lor prind vlagă şi cresc supt cerul slobod, pleacă, şi nu se mai întorc la ele.

⁵Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

⁵Cine a lăsat slobod măgarul sălbatic, izbăvindu -l de orice legătură?

⁶[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.

⁶I-am dat ca locuinţă pustiul, şi pămîntul sărac ca locaş.

⁷Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

⁷El rîde de zarva cetăţilor,

⁸Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

⁸Străbate munţii ca să-şi găsească hrana, şi umblă după tot ce este verde.

⁹A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

⁹Vrea bivolul sălbatic să fie în slujba ta? Şi stă el noaptea la ieslea ta?

¹⁰Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

¹⁰Îl poţi lega tu cu o funie, ca să tragă o brazdă? Merge el după tine, ca să grăpeze bulgării din văi?

¹¹A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.

¹¹Te încrezi tu în el, pentrucă puterea lui este mare? Şi -i laşi tu grija lucrărilor tale?

¹²Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

¹²Te laşi tu pe el, pentru căratul rodurilor tale, ca să le strîngă în aria ta?

¹³Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

¹³Aripa struţului bate cu veselie, de-ai zice că este aripa şi penişul berzei.

¹⁴Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

¹⁴Dar struţoaica îşi încredinţează pămîntului ouăle, şi le lasă să se încălzească în nisip.

¹⁵Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?

¹⁵Ea uită că piciorul le poate strivi, că o fiară de cîmp le poate călca în picioare.

¹⁶Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

¹⁶Este aspră cu puii săi de parcă nici n'ar fi ai ei. Că s'a trudit de geaba, nu -i pasă nici de cum!

¹⁷Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

¹⁷Căci Dumnezeu nu i -a dat înţelepciune, şi nu i -a făcut parte de pricepere.

¹⁸És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

¹⁸Cînd se scoală şi porneşte, rîde de cal şi de călăreţul lui.

¹⁹Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

¹⁹Tu dai putere calului, şi -i îmbraci gîtul cu o coamă ce fîlfăie?

²⁰Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

²⁰Tu -l faci să sară ca lăcusta? Nchezatul lui puternic răspîndeşte groaza.

²¹De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

²¹Scurmă pămîntul, şi, mîndru de puterea lui, se aruncă asupra celor înarmaţi;

²²Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

²²îşi bate joc de frică, nu se teme, şi nu se dă înapoi dinaintea săbiei.

²³Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!

²³Zîngăneşte tolba cu săgeţi pe el, suliţa şi lancea strălucesc,

²⁴[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

²⁴fierbe de aprindere, mănîncă pămîntul, n'are astîmpăr cînd răsună trîmbiţa.

²⁵Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;

²⁵La sunetul trîmbiţei parcă zice: ,Înainte!` De departe miroase bătălia, glasul ca de tunet ai căpeteniilor şi strigătele de luptă.

²⁶Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

²⁶Oare prin priceperea ta îşi ia uliul sborul, şi îşi întinde aripile spre miazăzi?

²⁷Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

²⁷Oare din porunca ta se înalţă vulturul, şi îşi aşează cuibul pe înălţimi?

²⁸A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

²⁸El locuieşte în stînci, acolo îşi are locuinţa, pe vîrful zimţat al stîncilor şi pe vîrful munţilor.

²⁹A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?

²⁹De acolo descopere el prada, şi îşi cufundă privirile în depărtare după ea.

³⁰A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ]

³⁰Puii lui îi beau sîngele; şi acolo unde sînt hoituri, acolo -i şi vulturul.