¹Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

¹Fiule, ia aminte la înţelepciunea mea, şi pleacă urechea la învăţătura mea,

²Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

²ca să fii cu chibzuinţă, şi buzele tale să aibă cunoştinţă.

³Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.

³Căci buzele femeii străine strecoară miere, şi cerul gurii ei este mai lunecos decît untdelemnul;

⁴De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.

⁴dar la urmă este amară ca pelinul, ascuţită ca o sabie cu două tăişuri.

⁵Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.

⁵Picioarele ei pogoară la moarte, paşii ei dau în locuinţa morţilor.

⁶Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.

⁶Aşa că ea nu poate găsi calea vieţii, rătăceşte în căile ei, şi nu ştie unde merge.

⁷Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!

⁷Şi acum, fiilor, ascultaţi-mă, şi nu vă abateţi dela cuvintele gurii mele:

⁸Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

⁸depărtează-te de drumul care duce la ea, şi nu te apropia de uşa casei ei,

⁹Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

⁹ca nu cumva să-ţi dai altora vlaga ta, şi unui om fără milă anii tăi;

¹⁰Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

¹⁰ca nu cumva nişte străini să se sature de averea ta, şi tu să te trudeşti pentru casa altuia;

¹¹Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

¹¹ca nu cumva să gemi, la urmă, cînd carnea şi trupul ţi se vor istovi,

¹²És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

¹²şi să zici: ,,Cum am putut eu să urăsc certarea, şi cum a dispreţuit inima mea mustrarea?

¹³És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

¹³Cum am putut să n'ascult glasul învăţătorilor mei, şi să nu iau aminte la ceice mă învăţau?

¹⁴Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

¹⁴Cît pe ce să mă nenorocesc de tot în mijlocul poporului şi adunării!``

¹⁵Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.

¹⁵Bea apă din fîntîna ta, şi din izvoarele puţului tău.

¹⁶Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

¹⁶Ce, vrei să ţi se verse izvoarele afară? Şi să-ţi curgă rîurile pe pieţele de obşte?

¹⁷Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

¹⁷Lasă-le să fie numai pentru tine, şi nu pentru străinii de lîngă tine.

¹⁸Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

¹⁸Izvorul tău să fie binecuvîntat, şi bucură-te de nevasta tinereţii tale.

¹⁹A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

¹⁹Cerboaică iubită, căprioară plăcută: fii îmbătat tot timpul de drăgălăşiile ei, fii îndrăgostit necurmat de dragostea ei!

²⁰És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

²⁰Şi pentruce, fiule, ai fi îndrăgostit de o străină, şi ai îmbrăţişa sînul unei necunoscute?

²¹Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.

²¹Căci căile omului sînt lămurite înaintea ochilor Domnului, şi El vede toate cărările lui.

²²A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

²²Cel rău este prins în înseşi nelegiuirile lui, şi este apucat de legăturile păcatului lui.

²³Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

²³El va muri din lipsă de înfrînare, se va poticni din prea multa lui nebunie.