¹Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?

¹Nu strigă înţelepciunea, şi nu-şi înalţă priceperea glasul?

²A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

²Ea se aşează sus pe înălţimi, afară pe drum, la răspîntii,

³A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

³şi strigă lîngă porţi, la intrarea cetăţii, la intrarea porţilor:

⁴Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]

⁴,,Oamenilor, către voi strig, şi spre fiii oamenilor se îndreaptă glasul meu.

⁵Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

⁵Învăţaţi-vă minte, proştilor, şi înţelepţiţi-vă nebunilor!

⁶Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

⁶Asculaţi, căci am lucruri mari de spus, şi buzele mi se deschid ca să înveţe pe alţii ce este drept.

⁷Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

⁷Căci gura mea vesteşte adevărul, şi buzele mele urăsc minciuna!

⁸Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

⁸Toate cuvintele gurii mele sînt drepte, n'au nimic neadevărat nici sucit în ele.

⁹Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

⁹Toate sînt lămurite pentru cel priceput, şi drepte pentru ceice au găsit ştiinţa.

¹⁰Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

¹⁰Primiţi mai de grabă învăţăturile mele decît argintul, şi mai de grabă ştiinţa de cît aurul scump.

¹¹Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

¹¹Căci înţelepciunea preţuieşte mai mult de cît mărgăritarele, şi nici un lucru de preţ nu se poate asemui cu ea.

¹²Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

¹²Eu, Înţelepciunea, am ca locuinţă mintea, şi pot născoci cele mai chibzuite planuri.

¹³Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

¹³Frica de Domnul este urîrea răului; trufia şi mîndria, purtarea rea şi gura... mincinoasă, iată ce urăsc eu.

¹⁴Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

¹⁴Dela mine vine sfatul şi izbînda, eu sînt priceperea, a mea este puterea.

¹⁵Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

¹⁵Prin mine împărăţesc împăraţii şi dau voivozii porunci drepte.

¹⁶Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

¹⁶Prin mine cîrmuiesc dregătorii, şi mai marii, toţi judecătorii pămîntului.

¹⁷Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

¹⁷Eu iubesc pe ceice mă iubesc, şi cei ce mă caută cu totdinadinsul mă găsesc.

¹⁸Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

¹⁸Cu mine este bogăţia şi slava, avuţiile trainice şi dreptatea.

¹⁹Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

¹⁹Rodul meu este mai bun decît aurul cel mai curat, şi venitul meu întrece argintul cel mai ales.

²⁰Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

²⁰Eu umblu pe calea nevinovăţiei, pe mijlocul cărărilor neprihănirii,

²¹Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

²¹ca să dau o adevărată moştenire celor ce mă iubesc, şi să le umplu visteriile.

²²Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.

²²Domnul m'a făcut cea dintîi dintre lucrările Lui, înaintea celor mai vechi lucrări ale Lui.

²³Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

²³Eu am fost aşezată din vecinicie, înainte de orice început, înainte de a fi pămîntul.

²⁴Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

²⁴Am fost născută cînd încă nu erau adîncuri, nici izvoare încărcate cu ape;

²⁵Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

²⁵am fost născută înainte de întărirea munţilor, înainte de a fi dealurile,

²⁶Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

²⁶cînd nu era încă nici pămîntul, nici cîmpiile, nici cea dintîi fărîmă din pulberea lumii.

²⁷Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

²⁷Cînd a întocmit Domnul cerurile, eu eram de faţă; cînd a tras o zare pe faţa adîncului,

²⁸Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;

²⁸cînd a pironit norii sus, şi cînd au ţîşnit cu putere izvoarele adîncului,

²⁹Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

²⁹cînd a pus un hotar mării, ca apele să nu treacă peste porunca Lui, cînd a pus temeliile pămîntului,

³⁰Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.

³⁰eu eram meşterul Lui, la lucru lîngă el, şi în toate zilele eram desfătarea Lui, jucînd neîncetat înaintea Lui,

³¹Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

³¹jucînd pe rotocolul pămîntului Său, şi găsindu-mi plăcerea în fiii oamenilor.

³²És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

³²Şi acum, fiilor, ascultaţi-mă, căci ferice de ceice păzesc căile mele!

³³Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

³³Ascultaţi învăţătura, ca să vă faceţi înţelepţi, şi nu lepădaţi sfatul meu.

³⁴Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.

³⁴Ferice de omul care m'ascultă, care veghează zilnic la porţile mele, şi păzeşte pragul uşii mele.

³⁵Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

³⁵Căci celce mă găseşte, găseşte viaţa, şi capătă bunăvoinţa Domnului.

³⁶De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!

³⁶Dar celce păcătuieşte împotriva mea îşi vatămă sufletul său; toţi ceice mă urăsc pe mine, iubesc moartea.