¹Felele erre Jób, és monda:

¹Därefter tog Job till orda och sade:

²Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

²Ja, visst ären I det rätta folket, och med eder kommer visheten att dö ut!

³Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

³Dock, jämväl jag har förstånd så gott som I, icke står jag tillbaka för eder; ty vem är den som ej begriper slikt?

⁴Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

⁴Så måste jag då vara ett åtlöje för min vän, jag som fick svar, så snart jag ropade till Gud; man ler åt en som är rättfärdig och ostrafflig!

⁵A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

⁵Ja, med förakt ses olyckan av den som står säker; förakt väntar dem vilkas fötter vackla.

⁶A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

⁶Men förhärjares hyddor åtnjuta frid, och trygghet få sådana som trotsa Gud, de som hava sin gud i sin hand.

⁷Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

⁷Men fråga du boskapen, den må undervisa dig, och fåglarna under himmelen, de må upplysa dig;

⁸Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

⁸eller tala till jorden, hon må undervisa dig, fiskarna i havet må giva dig besked.

⁹Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

⁹Vem kan icke lära genom allt detta att det är HERRENS hand som har gjort det?

¹⁰A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

¹⁰I hans han är ju allt levandes själ och alla mänskliga varelsers anda.

¹¹Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

¹¹Skall icke öra pröva orden, likasom munnen prövar matens smak?

¹²A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?

¹²Vishet tillkommer ju de gamle och förstånd dem som länge hava levat.

¹³Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

¹³Hos Honom finnes vishet och makt, hos honom råd och förstånd.

¹⁴Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.

¹⁴Se, vad han river ned, det bygges ej upp; för den han spärrar inne kan ingen upplåta.

¹⁵Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.

¹⁵Han håller vattnen tillbaka -- se, se då bliver där torrt, han släpper dem lösa, då fördärva de landet.

¹⁶Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

¹⁶Hos honom är kraft och klokhet, den förvillade och förvillaren äro båda i hans hand.

¹⁷A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

¹⁷Rådsherrar utblottar han, han för dem i landsflykt, och domare gör han till dårar.

¹⁸A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

¹⁸Han upplöser konungars välde och sätter fångbälte om deras höfter.

¹⁹A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

¹⁹Präster utblottar han, han för dem i landsflykt, och de säkrast rotade kommer han på fall.

²⁰Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.

²⁰Välbetrodda män berövar han målet och avhänder de äldste deras insikt.

²¹Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

²¹Han utgjuter förakt över furstar och lossar de starkes gördel.

²²Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

²²Han blottar djupen, så att de ej höljas av mörker, dödsskuggan drager han fram i ljuset.

²³Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.

²³Han låter folkslag växa till -- och förgör dem; han utvidgar deras gränser, men för dem sedan bort.

²⁴Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.

²⁴Stamhövdingar i landet berövar han förståndet, han leder dem vilse i väglösa ödemarker.

²⁵És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

²⁵De famla i mörkret och hava intet ljus, han kommer dem att ragla såsom druckna.