¹Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

¹Ja, alltsammans har mitt öga sett, mitt öra har hört det och nogsamt givit akt.

²A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

²Vad I veten, det vet också jag; icke står jag tillbaka för eder.

³Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.

³Men till den Allsmäktige vill jag nu tala, det lyster mig att gå till rätta med Gud.

⁴Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

⁴Dock, I ären män som spinna ihop lögn, allasammans hopsätten I fåfängligt tal.

⁵Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

⁵Om I ändå villen alldeles tiga! Det kunde tillräknas eder som vishet.

⁶Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

⁶Hören nu likväl mitt klagomål, och akten på mina läppars gensagor.

⁷Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?

⁷Viljen I försvara Gud med orättfärdigt tal och honom till förmån bruka oärligt tal?

⁸Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

⁸Skolen I visa eder partiska för honom eller göra eder till sakförare för Gud?

⁹Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?

⁹Icke kan sådant ändas väl, när han håller räfst med eder? Eller kunnen I gäckas med honom, såsom man kan gäckas med en människa?

¹⁰Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

¹⁰Nej, förvisso skall han straffa eder, om I visen en hemlig partiskhet.

¹¹Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?

¹¹Sannerligen, hans majestät skall då förskräcka eder, och fruktan för honom skall falla över eder.

¹²A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

¹²Edra tänkespråk skola då bliva visdomsord av aska, edra försvarsverk varda såsom vallar av ler.

¹³Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

¹³Tigen nu för min, så skall jag tala, gånge så över mig vad det vara må.

¹⁴Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

¹⁴Ja, huru det än går, vill jag fatta mitt kött mellan tänderna och taga min själ i min hand.

¹⁵Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!

¹⁵Må han dräpa mig, jag hoppas intet annat; min vandel vill jag ändå hålla fram inför honom.

¹⁶Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

¹⁶Redan detta skall lända mig till frälsning, ty ingen gudlös dristar komma inför honom.

¹⁷Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

¹⁷Hören, hören då mina ord, och låten min förklaring tränga in i edra öron.

¹⁸Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

¹⁸Se, här lägger jag saken fram; jag vet att jag skall befinnas hava rätt.

¹⁹Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

¹⁹Eller gives det någon som kan vederlägga mig? Ja, då vill jag tiga -- och dö.

²⁰Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.

²⁰Allenast två ting må du ej göra mot mig, så behöver jag ej dölja mig inför ditt ansikte:

²¹Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

²¹din hand må du ej låta komma mig när, och fruktan för dig må icke förskräcka mig.

²²Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

²²Sedan må du åklaga, och jag vill svara, eller ock skall jag tala, och du må gendriva mig.

²³Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

²³Huru är det alltså med mina missgärningar och synder? Låt mig få veta min överträdelse och synd.

²⁴Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

²⁴Varför döljer du ditt ansikte och aktar mig såsom din fiende?

²⁵A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

²⁵Vill du skrämma ett löv som drives av vinden, vill du förfölja ett borttorkat strå?

²⁶Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

²⁶Du skriver ju bedrövelser på min lott och giver mig till arvedel min ungdoms missgärningar;

²⁷Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

²⁷du sätter mina fötter i stocken, du vaktar på alla vägar, för mina fotsulor märker du ut stegen.

²⁸Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

²⁸Och detta mot en som täres bort lik murket trä, en som liknar en klädnad sönderfrätt av mal!