¹Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

¹Därefter tog Elifas från Teman till orda och sade:

²Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

²Skall en vis man tala så i vädret och fylla upp sitt bröst med östanvind?

³Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

³Skall han försvara sin sak med haltlöst tal, med ord som ingenting bevisa?

⁴Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

⁴Än mer, du gör gudsfruktan om intet och kommer med klagolåt inför Gud.

⁵Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

⁵Ty din ondska lägger dig orden i munnen, och ditt behag står till illfundigt tal.

⁶A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

⁶Så dömes du nu skyldig av din mun, ej av mig, dina egna läppar vittna emot dig.

⁷Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

⁷Var du den första människa som föddes, och fick du liv, förrän höjderna funnos?

⁸Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

⁸Blev du åhörare i Guds hemliga råd och fick så visheten i ditt våld?

⁹Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

⁹Vad vet du då, som vi icke veta? Vad förstår du, som ej är oss kunnigt?

¹⁰Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

¹⁰Gråhårsman och åldring finnes också bland oss, ja, en som övergår din fader i ålder.

¹¹Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

¹¹Försmår du den tröst som Gud har att bjuda, och det ord som i saktmod talas med dig?

¹²Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

¹²Vart föres du hän av ditt sinne, och varför välva dina ögon så,

¹³Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

¹³i det du vänder ditt raseri mot Gud och öser ut ord ur din mun?

¹⁴Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

¹⁴Vad är en människa, att hon skulle vara ren? Vad en av kvinna född, att han skulle vara rättfärdig?

¹⁵Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

¹⁵Se, ej ens på sina heliga kan han förlita sig, och himlarna äro icke rena inför hans ögon;

¹⁶Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

¹⁶huru mycket mindre då den som är ond och fördärvad, den man som läskar sig med orättfärdighet såsom med vatten!

¹⁷Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

¹⁷Jag vill kungöra dig något, så hör nu mig; det som jag har skådat vill jag förtälja,

¹⁸A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

¹⁸vad visa män hava gjort kunnigt, lagt fram såsom ett arv ifrån sina fäder,

¹⁹A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

¹⁹ifrån dem som allena fingo landet till gåva, och bland vilka ingen främling ännu hade trängt in:

²⁰Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

²⁰Den ogudaktige har ångest i alla sina dagar, under de år, helt få, som beskäras en våldsverkare.

²¹A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

²¹Skräckröster ljuda i hans öron; när han är som tryggast, kommer förhärjaren över honom.

²²Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

²²Han har intet hopp om räddning ur mörkret, ty svärdet lurar på honom.

²³Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

²³Såsom flykting söker han sitt bröd: var är det? Han förnimmer att mörkrets dag är för handen.

²⁴Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

²⁴Ångest och trångmål förskräcka honom, han nedslås av dem såsom av en stridsrustad konung.

²⁵Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

²⁵Ty mot Gud räckte han ut sin hand, och mot den Allsmäktige förhävde han sig;

²⁶[Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

²⁶han stormade mot honom med trotsig hals, med sina sköldars ryggar i sluten hop;

²⁷Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

²⁷han höljde sitt ansikte med fetma och samlade hull på sin länd;

²⁸És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

²⁸han bosatte sig i städer, dömda till förstöring, i hus som ej fingo bebos, ty till stenhopar voro de bestämda.

²⁹Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

²⁹Därför bliver han ej rik, och hans gods består ej, hans skördar luta ej tunga mot jorden.

³⁰Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

³⁰Han kan icke undslippa mörkret; hans telningar skola förtorka av hetta, och själv skall han förgås genom Guds muns anda.

³¹Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

³¹I sin förvillelse må han ej lita på vad fåfängligt är, ty fåfänglighet måste bliva hans lön.

³²Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

³²I förtid skall hans mått varda fyllt, och hans krona skall ej grönska mer.

³³Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

³³Han bliver lik ett vinträd som i förtid mister sina druvor, lik ett olivträd som fäller sina blommor.

³⁴Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

³⁴Ty den gudlöses hus förbliver ofruktsamt, såsom eld förtär hyddor där mutor tagas.

³⁵Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

³⁵Man går havande med olycka och föder fördärv; den livsfrukt man alstrar är ett sviket hopp.