¹Felele pedig Jób, és monda:

¹Därefter tog Job till orda och sade:

²Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

²Över nog har jag fått höra av sådant; usla tröstare ären I alla.

³Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?

³Är det nu slut på detta tal i vädret, eller eggar dig ännu något till gensvar?

⁴Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

⁴Jag kunde väl ock tala, jag såsom I; ja, jag ville att I voren i mitt ställe! Då kunde jag hopsätta ord mot eder och skaka mot eder mitt huvud till hån.

⁵Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]

⁵Med munnen kunde jag då styrka eder och med läpparnas ömkan bereda eder lindring.

⁶Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?

⁶Om jag nu talar, så lindras därav ej min plåga; och tiger jag, icke släpper den mig ändå.

⁷Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

⁷Nej, nu har all min kraft blivit tömd; du har ju förött hela mitt hus.

⁸Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.

⁸Och att du har hemsökt mig, det gäller såsom vittnesbörd; min sjukdom får träda upp och tala mot mig.

⁹Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

⁹I vrede söndersliter och ansätter man mig, man biter sina tänder samman emot mig; ja, min ovän vässer mot mig sina blickar.

¹⁰Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.

¹⁰Man spärrar upp munnen mot mig, smädligt slår man mig på mina kinder; alla rota sig tillsammans emot mig.

¹¹Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

¹¹Gud giver mig till pris åt orättfärdiga människor och kastar mig i de ogudaktigas händer.

¹²Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.

¹²Jag satt i god ro, då krossade han mig; han grep mig i nacken och slog mig i smulor. Han satte mig upp till ett mål för sina skott;

¹³Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

¹³från alla sidor träffa mig hans pilar, han genomborrar mina njurar utan förskoning, min galla gjuter han ut på jorden.

¹⁴Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.

¹⁴Han bryter ned mig med stöt på stöt, han stormar emot mig såsom en kämpe.

¹⁵Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

¹⁵Säcktyg bär jag hopfäst över min hud, och i stoftet har jag måst sänka mitt horn,

¹⁶Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]

¹⁶Mitt anlete är glödande rött av gråt, och på mina ögonlock är dödsskugga lägrad.

¹⁷Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

¹⁷Och detta, fastän våld ej finnes i mina händer, och fastän min bön är ren!

¹⁸Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

¹⁸Du jord, överskyl icke mitt blod, och låt för mitt rop ingen vilostad finnas.

¹⁹Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

¹⁹Se, redan nu har jag i himmelen mitt vittne, och i höjden den som skall tala för mig.

²⁰Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

²⁰Mina vänner hava mig nu till sitt åtlöje, därför skådar mitt öga med tårar till Gud,

²¹Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.

²¹Ja, må han här skaffa rätt åt en man mot Gud och åt ett människobarn mot dess nästa.

²²Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [ (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. ]

²²Ty få äro de år som skola upprinna, innan jag vandrar den väg där jag ej mer kommer åter.