¹Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

¹Därefter tog Sofar från Naama till orda och sade:

²Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

²På sådant tal giva mina tankar mig ett svar, än mer, då jag nu är så upprörd i mitt inre.

³Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

³Smädlig tillrättavisning måste jag höra, och man svarar mig med munväder på förståndigt tal.

⁴Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

⁴Vet du då icke att så har varit från evig tid, från den stund då människor sattes på jorden:

⁵Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

⁵att de ogudaktigas jubel varar helt kort och den gudlöses glädje ett ögonblick?

⁶Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:

⁶Om än hans förhävelse stiger upp till himmelen och hans huvud når intill molnen,

⁷Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?

⁷Så förgås han dock för alltid och aktas lik sin träck; de som sågo honom måste fråga: »Var är han?»

⁸Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

⁸Lik en dröm flyger han bort, och ingen finner honom mer; han förjagas såsom en syn om natten.

⁹A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.

⁹Det öga som såg honom ser honom icke åter, och hans plats får ej skåda honom mer.

¹⁰Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

¹⁰Hans barn måste gottgöra hans skulder till de arma, hans händer återbära hans vinning.

¹¹Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.

¹¹Bäst ungdomskraften fyller hans ben, skall den ligga i stoftet med honom.

¹²Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;

¹²Om än ondskan smakar ljuvligt i hans mun, så att han gömmer den under sin tunga,

¹³És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

¹³är rädd om den och ej vill gå miste därom, utan håller den förvarad inom sin gom,

¹⁴Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

¹⁴så förvandlas denna kost i hans inre, bliver huggormsetter i hans liv.

¹⁵Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

¹⁵Den rikedom han har slukat måste han utspy; av Gud drives den ut ur hans buk.

¹⁶A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,

¹⁶Ja, huggormsgift kommer han att dricka, av etterormens tunga bliver han dräpt.

¹⁷[Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

¹⁷Ingen bäck får vederkvicka hans syn, ingen ström med flöden av honung och gräddmjölk.

¹⁸A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

¹⁸Sitt fördärv måste han återbära, han får ej njuta därav; hans fröjd svarar ej mot den rikedom han har vunnit.

¹⁹Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

¹⁹Ty mot de arma övade han våld och lät dem ligga där; han rev till sig hus som han ej kan hålla vid makt.

²⁰Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

²⁰Han visste ej av någon ro för sin buk, men han skall icke rädda sig med sina skatter.

²¹Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.

²¹Intet slapp undan hans glupskhet, därför äger och hans lycka intet bestånd.

²²Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

²²Mitt i hans överflöd påkommer honom nöd, och envar eländig vänder då mot honom sin hand.

²³Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

²³Ja, så måste ske, för att hans buk må bliva fylld; sin vredes glöd skall Gud sända över honom och låta den tränga såsom ett regn in i hans kropp.

²⁴Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.

²⁴Om han flyr undan för vapen av järn, så genomborras han av kopparbågens skott.

²⁵Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.

²⁵När han då drager i pilen och den kommer ut ur hans rygg, när den ljungande udden kommer fram ur hans galla, då falla dödsfasorna över honom.

²⁶Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

²⁶Idel mörker är förvarat åt hans skatter; till mat gives honom eld som brinner utan pust, den förtär vad som är kvar i hans hydda.

²⁷Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

²⁷Himmelen lägger hans missgärning i dagen, och jorden reser sig upp emot honom.

²⁸Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.

²⁸Vad som har samlats i hans hus far åter sin kos, likt förrinnande vatten, på vredens dag.

²⁹Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.

²⁹Sådan lott får en ogudaktig människa av Gud, sådan arvedel har av Gud blivit bestämd åt henne.