¹Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

¹Ett förbund slöt jag med mina ögon: aldrig skulle jag skåda efter någon jungfru.

²És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

²Vilken lott finge jag eljest av Gud i höjden, vilken arvedel av den Allsmäktige därovan?

³Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?

³Ofärd kommer ju över de orättfärdiga, och olycka drabbar ogärningsmän.

⁴Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

⁴Ser icke han mina vägar, räknar han ej alla mina steg?

⁵Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

⁵Har jag väl umgåtts med lögn, och har min fot varit snar till svek?

⁶Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

⁶Nej, må jag vägas på en riktig våg, så skall Gud förnimma min ostrafflighet.

⁷Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

⁷Hava mina steg vikit av ifrån vägen, har mitt hjärta följt efter mina ögon, eller låder vid min händer en fläck?

⁸Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!

⁸Då må en annan äta var jag har sått, och vad jag har planterat må ryckas upp med roten.

⁹Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

⁹Har mitt hjärta låtit dåra sig av någon kvinna, så att jag har stått på lur vid min nästas dörr?

¹⁰Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.

¹⁰Då må min hustru mala mjöl åt en annan, och främmande män må då famntaga henne.

¹¹Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.

¹¹Ja, sådant hade varit en skändlighet, en straffbar missgärning hade det varit,

¹²Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.

¹²en eld som skulle förtära intill avgrunden och förhärja till roten all min gröda.

¹³Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

¹³Har jag kränkt min tjänares eller tjänarinnas rätt, när de hade någon tvist med mig?

¹⁴Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

¹⁴Vad skulle jag då göra, när Gud stode upp, och när han hölle räfst, vad kunde jag då svara honom?

¹⁵Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

¹⁵Han som skapade mig skapade ju och dem i moderlivet, han, densamme, har berett dem i modersskötet.

¹⁶Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

¹⁶Har jag vägrat de arma vad de begärde eller låtit änkans ögon försmäkta?

¹⁷És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

¹⁷Har jag ätit mitt brödstycke allena, utan att den faderlöse och har fått äta därav?

¹⁸Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!

¹⁸Nej, från min ungdom fostrades han hos mig såsom hos en fader, och från min moders liv var jag änkors ledare.

¹⁹Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

¹⁹Har jag kunnat se en olycklig gå utan kläder, se en fattig ej äga något att skyla sig med?

²⁰Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

²⁰Måste ej fastmer hans länd välsigna mig, och fick han ej värma sig i ull av mina lamm?

²¹Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

²¹Har jag lyft min hand mot den faderlöse, därför att jag såg mig hava medhåll i porten?

²²A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

²²Då må min axel lossna från sitt fäste och min arm brytas av ifrån sin led.

²³Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

²³Jag måste då frukta ofärd ifrån Gud och skulle stå maktlös inför hans majestät.

²⁴Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

²⁴Har jag satt mitt hopp till guldet och kallat guldklimpen min förtröstan?

²⁵Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

²⁵Var det min glädje att min rikedom blev så stor, och att min hand förvärvade så mycket?

²⁶Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

²⁶Hände det, när jag såg solljuset, huru det sken, och månen, huru härligt den gick fram,

²⁷És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

²⁷att mitt hjärta hemligen lät dåra sig, så att jag med handkyss gav dem min hyllning?

²⁸Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

²⁸Nej, också det hade varit en straffbar missgärning; därmed hade jag ju förnekat Gud i höjden.

²⁹Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

²⁹Har jag glatt mig åt min fiendes ofärd och fröjdats, när olycka träffade honom?

³⁰(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)

³⁰Nej, jag tillstadde ej min mun att synda så, ej att med förbannelse begära hans liv.

³¹Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?

³¹Och kan mitt husfolk icke bevittna att envar fick mätta sig av kött vid mitt bord?

³²(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)

³²Främlingen behövde ej stanna över natten på gatan, mina dörrar lät jag stå öppna utåt vägen.

³³Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:

³³Har jag på människovis skylt mina överträdelser och gömt min missgärning i min barm,

³⁴Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

³⁴av fruktan för den stora hopen och av rädsla för stamfränders förakt, så att jag teg och ej gick utom min dörr?

³⁵Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

³⁵Ack att någon funnes, som ville höra mig! Jag har sagt mitt ord. Den Allsmäktige må nu svara mig; ack att jag finge min vederparts motskrift!

³⁶Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

³⁶Sannerligen, jag skulle då bära den högt på min skuldra, såsom en krona skulle jag fästa den på mig.

³⁷Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

³⁷Jag ville då göra honom räkenskap för alla mina steg, lik en furste skulle jag då träda inför honom.

³⁸Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

³⁸Har min mark höjt rop över mig, och hava dess fåror gråtit med varandra?

³⁹Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

³⁹Har jag förtärt dess gröda obetald eller utpinat dess brukares liv?

⁴⁰Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.

⁴⁰Då må törne växa upp för vete, och ogräs i stället för korn. Slut på Jobs tal.