¹No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

¹Men hör nu, Job, mina ord, och lyssna till allt vad jag vill säga.

²Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

²Se, jag upplåter nu mina läppar, min tunga tager till orda i min mun.

³Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

³Ur ett redbart hjärta framgår mitt tal, och vad mina läppar förstå säga de ärligt ut.

⁴Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

⁴Guds ande är det som har gjort mig, den Allsmäktiges fläkt beskär mig liv.

⁵Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!

⁵Om du förmår, så må du nu svara mig; red dig till strid mot mig, träd fram.

⁶Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

⁶Se, jag är likställd med dig inför Gud, jag är danad av en nypa ler, också jag.

⁷Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

⁷Ja, fruktan för mig behöver ej förskräcka dig, ej heller kan min myndighet trycka dig ned.

⁸Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

⁸Men nu sade du så inför mina öron, så ljödo de ord jag hörde:

⁹Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.

⁹»Ren är jag och fri ifrån överträdelse, oskyldig är jag och utan missgärning;

¹⁰Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

¹⁰men se, han finner på sak mot mig, han aktar mig såsom sin fiende.

¹¹Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.

¹¹Han sätter mina fötter i stocken, vaktar på alla mina vägar.»

¹²Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

¹²Nej, häri har du orätt, svarar jag dig. Gud är ju förmer än en människa.

¹³Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

¹³Huru kan du gå till rätta med honom, såsom gåve han aldrig svar i sin sak?

¹⁴Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

¹⁴Både på ett sätt och på två talar Gud, om man också ej aktar därpå.

¹⁵Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

¹⁵I drömmen, i nattens syn, när sömnen har fallit tung över människorna och de vila i slummer på sitt läger,

¹⁶Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

¹⁶då öppnar han människornas öron och sätter inseglet på sina varningar till dem,

¹⁷Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.

¹⁷när han vill avvända någon från en ogärning eller hålla högmodet borta ifrån en människa.

¹⁸Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

¹⁸Så bevarar han hennes själ från graven och hennes liv ifrån att förgås genom vapen.

¹⁹Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

¹⁹Hon bliver ock agad genom plågor på sitt läger och genom ständig oro, allt intill benen.

²⁰Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.

²⁰Hennes sinne får leda vid maten, och hennes själ vid den föda hon älskade.

²¹Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

²¹Hennes hull förtvinar, till dess intet är att se, ja, hennes ben täras bort intill osynlighet.

²²És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

²²Så nalkas hennes själ till graven och hennes liv hän till dödens makter.

²³Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

²³Men om en ängel då finnes, som vakar över henne, en medlare, någon enda av de tusen, och denne får lära människan hennes plikt,

²⁴És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

²⁴då förbarmar Gud sig över henne och säger; »Fräls henne, så att hon slipper fara ned i graven; lösepenningen har jag nu fått.»

²⁵Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

²⁵Hennes kropp får då ny ungdomskraft, hon bliver åter såsom under sin styrkas dagar.

²⁶Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.

²⁶När hon då beder till Gud, är han henne nådig och låter henne se sitt ansikte med jubel; han giver så den mannen hans rättfärdighet åter.

²⁷Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

²⁷Så får denne då sjunga inför människorna och säga: »Väl syndade jag, och väl kränkte jag rätten, dock vederfors mig ej vad jag hade förskyllt;

²⁸Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

²⁸ty han förlossade min själ, så att den undslapp graven, och mitt liv får nu med lust skåda ljuset.»

²⁹Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

²⁹Se, detta allt kommer Gud åstad, både två gånger och tre, för den mannen,

³⁰Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

³⁰till att rädda hans själ från graven, så att han får njuta av de levandes ljus.

³¹Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

³¹Akta nu härpå, du Job, och hör mig; tig, så att jag får tala.

³²Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

³²Dock, har du något att säga, så svara mig; tala, ty gärna gåve jag dig rätt.

³³Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

³³Varom icke, så är det du som må höra på mig; du må tiga, så att jag får lära dig vishet.