¹És szóla Elihu, és monda:

¹Och Elihu tog till orda och sade:

²Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

²Hören, I vise, mina ord; I förståndige, lyssnen till mig.

³Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

³Örat skall ju pröva orden, och munnen smaken hos det man vill äta.

⁴Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

⁴Må vi nu utvälja åt oss vad rätt är, samfällt söka förstå vad gott är.

⁵Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

⁵Se, Job har sagt: »Jag är oskyldig. Gud har förhållit mig min rätt.

⁶Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!

⁶Fastän jag har rätt, måste jag stå såsom lögnare; dödsskjuten är jag, jag som intet har brutit.»

⁷Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

⁷Var finnes en man som är såsom Job? Han läskar sig med bespottelse såsom med vatten,

⁸És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!

⁸han gör sig till ogärningsmäns stallbroder och sällar sig till ogudaktiga människor.

⁹Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

⁹Ty han säger: »Det gagnar en man till intet, om han håller sig väl med Gud.»

¹⁰Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

¹⁰Hören mig därför, I förståndige män: Bort det, att Gud skulle begå någon orätt, att den Allsmäktige skulle göra vad orättfärdigt är!

¹¹Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.

¹¹Nej, han vedergäller var människa efter hennes gärningar och lönar envar såsom hans vandel har förtjänat.

¹²Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

¹²Ty Gud gör i sanning intet som är orätt, den Allsmäktige kan icke kränka rätten.

¹³Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

¹³Vem har bjudit honom att vårda sig om jorden, och vem lade på honom bördan av hela jordens krets?

¹⁴Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

¹⁴Om han ville tänka allenast på sig själv och åter draga till sig sin anda och livsfläkt,

¹⁵Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

¹⁵då skulle på en gång allt kött förgås, och människorna skulle vända åter till stoft.

¹⁶Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

¹⁶Men märk nu väl och hör härpå, lyssna till vad mina ord förkunna.

¹⁷Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

¹⁷Skulle den förmå regera, som hatade vad rätt är? Eller fördömer du den som är den störste i rättfärdighet?

¹⁸A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!

¹⁸Får man då säga till en konung: »Du ogärningsman», eller till en furste: »Du ogudaktige»?

¹⁹A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.

¹⁹Gud har ju ej anseende till någon hövdings person, han aktar den rike ej för mer än den fattige, ty alla äro de hans händers verk.

²⁰Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!

²⁰I ett ögonblick omkomma de, mitt i natten: folkhopar gripas av bävan och förgås, de väldige ryckas bort, utan människohand.

²¹Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

²¹Ty hans ögon vakta på var mans vägar, och alla deras steg, dem ser han.

²²Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;

²²Intet mörker finnes och ingen skugga så djup, att ogärningsmän kunna fördölja sig däri.

²³Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

²³Ty länge behöver Gud ej vakta på en människa, innan hon måste stå till doms inför honom.

²⁴Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

²⁴Han krossar de väldige utan rannsakning och låter så andra träda fram i deras ställe.

²⁵Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

²⁵Ja, han märker väl vad de göra, han omstörtar dem om natten och låter dem förgås.

²⁶Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.

²⁶Såsom ogudaktiga tuktar han dem öppet, inför människors åsyn,

²⁷A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

²⁷eftersom de veko av ifrån honom och ej aktade på alla hans vägar.

²⁸Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.

²⁸De bragte så den armes rop inför honom, och rop av betryckta fick han höra.

²⁹Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;

²⁹Vem vågar då fördöma, om han stillar larmet? Ja, vem vill väl skåda honom, om han döljer sitt ansikte, för ett folk eller för en enskild man,

³⁰Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.

³⁰när han vill rycka makten ifrån gudlösa människor och hindra dem att bliva snaror för folket?

³¹Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

³¹Kan man väl säga till Gud: »Jag måste lida, jag som ändå intet har förbrutit.

³²A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

³²Visa mig du vad som går över mitt förstånd; om jag har gjort något orätt, vill jag då ej göra så mer.»

³³Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

³³Skall då han, för ditt klanders skull, giva vedergällning såsom du vill? Du själv, och icke jag, må döma därom; ja, tala du ut vad du menar.

³⁴Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

³⁴Men kloka män skola säga så till mig, visa män, när de få höra mig:

³⁵Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

³⁵»Job talar utan någon insikt, hans ord äro utan förstånd.»

³⁶Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

³⁶Så må nu Job utstå prövningar allt framgent, då han vill försvara sig på ogärningsmäns sätt.

³⁷Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.

³⁷Till sin synd lägger han ju uppenbar ondska, oss till hån slår han ihop sina händer och talar stora ord mot Gud.