¹És folytatá Elihu, és monda:

¹Vidare sade Elihu:

²Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

²Bida ännu litet, så att jag får giva dig besked, ty ännu något har jag att säga till Guds försvar.

³Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.

³Min insikt vill jag hämta vida ifrån, och åt min skapare vill jag skaffa rätt.

⁴Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.

⁴Ja, förvisso skola mina ord icke vara lögn; en man med fullgod insikt har du framför dig.

⁵Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.

⁵Se, Gud är väldig, men han försmår dock ingen, han som är så väldig i sitt förstånds kraft.

⁶Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

⁶Den ogudaktige låter han ej bliva vid liv, men åt de arma skaffar han rätt.

⁷Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

⁷Han tager ej sina ögon från de rättfärdiga; de få trona i konungars krets, för alltid låter han dem sitta där i höghet.

⁸És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

⁸Och om de läggas bundna i kedjor och fångas i eländets snaror,

⁹Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].

⁹så vill han därmed visa dem vad de hava gjort, och vilka överträdelser de hava begått i sitt högmod;

¹⁰Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:

¹⁰han vill då öppna deras öra för tuktan och mana dem att vända om ifrån fördärvet.

¹¹Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.

¹¹Om de då höra på honom och underkasta sig, så få de framleva sina dagar i lycka och sina år i ljuvlig ro.

¹²Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

¹²Men höra de honom ej, så förgås de genom vapen och omkomma, när de minst tänka det.

¹³De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.

¹³Ja, de som med gudlöst hjärta hängiva sig åt vrede och icke anropa honom, när han lägger dem i band,

¹⁴Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

¹⁴deras själ skall i deras ungdom ryckas bort av döden, och deras liv skall dela tempelbolares lott.

¹⁵A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

¹⁵Genom lidandet vill han rädda den lidande, och genom betrycket vill han öppna hans öra.

¹⁶Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

¹⁶Så sökte han ock draga dig ur nödens gap, ut på en rymlig plats, där intet trångmål rådde; och ditt bord skulle bliva fullsatt med feta rätter.

¹⁷De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

¹⁷Men nu bär du till fullo ogudaktighetens dom; ja, dom och rättvisa hålla dig nu fast.

¹⁸Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

¹⁸Ty vrede borde ej få uppegga dig under din tuktans tid, och huru svårt du än har måst plikta, borde du ej därav ledas vilse.

¹⁹Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!

¹⁹Huru kan han lära dig bedja, om icke genom nöd och genom allt som nu har prövat din kraft?

²⁰Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.

²⁰Du må ej längta så ivrigt efter natten, den natt då folken skola ryckas bort ifrån sin plats.

²¹Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

²¹Tag dig till vara, så att du ej vänder dig till vad fördärvligt är; sådant behagar dig ju mer än att lida.

²²Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?

²²Se, Gud är upphöjd genom sin kraft. Var finnes någon mästare som är honom lik?

²³Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

²³Vem har föreskrivit honom hans väg, och vem kan säga: »Du gör vad orätt är?»

²⁴Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!

²⁴Tänk då på att upphöja hans gärningar, dem vilka människorna besjunga

²⁵Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

²⁵och som de alla skåda med lust, de dödliga, om de än blott skönja dem i fjärran.

²⁶Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

²⁶Ja, Gud är för hög för vårt förstånd, hans år äro flera än någon kan utrannsaka.

²⁷Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,

²⁷Se, vattnets droppar drager han uppåt, och de sila ned såsom regn, där hans dimma går fram;

²⁸A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

²⁸skyarna gjuta dem ut såsom en ström, låta dem drypa ned över talrika människor.

²⁹De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?

²⁹Ja, kan någon fatta molnens utbredning, braket som utgår från hans hydda?

³⁰Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

³⁰Se, sitt ljungeldsljus breder han ut över molnen, och själva havsgrunden höljer han in däri.

³¹Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.

³¹Ty så utför han sina domar över folken; så bereder han ock näring i rikligt mått.

³²Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

³²I ljungeldsljus höljer han sina händer och sänder det ut mot dem som begynna strid.

³³Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]

³³Budskap om honom bär hans dunder; själva boskapen bebådar hans antåg.