¹Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

¹Ropa fritt; vem finnes, som svarar dig, och till vilken av de heliga kan du vända dig?

²Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.

²Se, dåren dräpes av sin grämelse, och den fåkunnige dödas av sin bitterhet.

³Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

³Jag såg en dåre, fast var han rotad, men plötsligt måste jag ropa ve över hans boning.

⁴Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.

⁴Ty hans barn gå nu fjärran ifrån frälsning, de förtrampas i porten utan räddning.

⁵A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.

⁵Av hans skörd äter vem som är hungrig, den rövas bort, om och hägnad med törnen; efter hans rikedom gapar ett giller.

⁶Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!

⁶Ty icke upp ur stoftet kommer fördärvet, ej ur marken skjuter olyckan upp;

⁷Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

⁷nej, människan varder född till olycka, såsom eldgnistor måste flyga mot höjden.

⁸Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

⁸Men vore det nu jag, så sökte jag nåd hos Gud, åt Gud hemställde jag min sak,

⁹A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

⁹åt honom som gör stora och outrannsakliga ting, under, flera än någon kan räkna,

¹⁰A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.

¹⁰åt honom som låter regnet falla på jorden och sänder vatten ned över markerna,

¹¹Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

¹¹när han vill upphöja de ringa och förhjälpa de sörjande till frälsning.

¹²A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

¹²Han är den som gör de klokas anslag om intet, så att deras händer intet uträtta med förnuft;

¹³A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

¹³han fångar de visa i deras klokskap och låter de illfundiga förhasta sig i sina rådslag:

¹⁴Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

¹⁴mitt på dagen råka de ut för mörker och famla mitt i ljuset, likasom vore det natt.

¹⁵A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;

¹⁵Så frälsar han från deras tungors svärd, han frälsar den fattige ur den övermäktiges hand.

¹⁶Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.

¹⁶Den arme kan så åter hava ett hopp, och orättfärdigheten måste tillsluta sin mun.

¹⁷Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

¹⁷Ja, säll är den människa som Gud agar; den Allsmäktiges tuktan må du icke förkasta.

¹⁸Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

¹⁸Ty om han och sargar, så förbinder han ock, om han slår, så hela ock hans händer.

¹⁹Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

¹⁹Sex gånger räddar han dig ur nöden, ja, sju gånger avvändes olyckan från dig.

²⁰Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.

²⁰I hungerstid förlossar han dig från döden och i krig undan svärdets våld.

²¹A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

²¹När tungor svänga gisslet, gömmes du undan; du har intet att frukta, när förhärjelse kommer.

²²A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

²²Ja, åt förhärjelse och dyr tid kan du då le, för vilddjur behöver du ej heller känna fruktan;

²³Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

²³ty med markens stenar står du i förbund, och med djuren på marken har du ingått fred.

²⁴Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

²⁴Och du får se huru din hydda står trygg; när du synar din boning, saknas intet däri.

²⁵Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.

²⁵Du får ock se huru din ätt förökas, huru din avkomma bliver såsom markens örter.

²⁶Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

²⁶I graven kommer du, när du har hunnit din mognad, såsom sädesskylen bärgas, då dess tid är inne.

²⁷Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

²⁷Se, detta hava vi utrannsakat, och så är det; hör därpå och betänk det väl.