¹Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

¹Detta är Salomos ordspråk, Davids sons, Israels konungs.

²Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

²Av dem kan man lära vishet och tukt,

³Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

³så ock att förstå förståndigt tal. Av dem kan man undfå tuktan till insikt och lära rättfärdighet, rätt och redlighet.

⁴Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

⁴De kunna giva åt de fåkunniga klokhet, åt den unge kunskap och eftertänksamhet.

⁵Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

⁵Genom att höra på dem förökar den vise sin lärdom och förvärvar den förståndige rådklokhet.

⁶Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

⁶Av dem lär man förstå ordspråk och djupsinnigt tal, de vises ord och deras gåtor.

⁷Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

⁷HERRENS fruktan är begynnelsen till kunskap; vishet och tuktan föraktas av oförnuftiga.

⁸Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

⁸Hör, min son, din faders tuktan, och förkasta icke din moders undervisning.

⁹Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

⁹Ty sådant är en skön krans för ditt huvud och en kedja till prydnad för din hals.

¹⁰Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

¹⁰Min son, om syndare locka dig, så följ icke.

¹¹Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

¹¹Om de säga: »Kom med oss; vi vilja lägga oss på lur efter blod, sätta försåt för de oskyldiga, utan sak;

¹²Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

¹²såsom dödsriket vilja vi uppsluka dem levande, friska och sunda, såsom fore de ned i graven;

¹³Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

¹³allt vad dyrbart är skola vi vinna, vi skola fylla våra hus med byte;

¹⁴Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

¹⁴dela du med oss vår lott, alla skola vi hava samma pung» --

¹⁵Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;

¹⁵då, min son, må du ej vandra samma väg som de. Nej, håll din fot ifrån deras stig,

¹⁶Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

¹⁶ty deras fötter hasta till vad ont är, och äro snara, när det gäller att utgjuta blod.

¹⁷Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:

¹⁷Ty väl är det fåfängt, då man vill fånga fåglar, att breda ut nätet i hela flockens åsyn.

¹⁸Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

¹⁸Men dessa ligga på lur efter sitt eget blod, de sätta försåt för sina egna liv.

¹⁹Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

¹⁹Så går det envar som söker orätt vinning: sin egen herre berövar den livet.

²⁰A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.

²⁰Visheten höjer sitt rop på gatan, på torgen låter hon höra sin röst.

²¹Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.

²¹I bullrande gathörn predikar hon; där portarna i staden öppna sig, där talar hon sina ord:

²²Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!

²²Huru länge, I fåkunnige, skolen I älska fåkunnighet? Huru länge skola bespottarna hava sin lust i bespottelse och dårarna hata kunskap?

²³Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

²³Vänden om och akten på min tillrättavisning; se, då skall jag låta min ande flöda för eder jag skall låta eder förnimma mina ord.

²⁴Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

²⁴Eftersom I icke villen höra, när jag ropade, eftersom ingen aktade på, när jag räckte ut min hand,

²⁵És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

²⁵eftersom I läten allt mitt råd fara och icke villen veta av min tillrättavisning

²⁶Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.

²⁶därför skall ock jag le vid eder ofärd och bespotta, när det kommer, som I frukten,

²⁷Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

²⁷ja, när det I frukten kommer såsom ett oväder, när ofärden nalkas eder såsom en storm och över eder kommer nöd och ångest.

²⁸Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

²⁸Då skall man ropa till mig, men jag skall icke svara, man skall söka mig, men icke finna mig.

²⁹Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

²⁹Därför att de hatade kunskap och icke funno behag i HERRENS fruktan,

³⁰Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

³⁰ej heller ville följa mitt råd, utan föraktade all min tillrättavisning,

³¹Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.

³¹därför skola de få äta sina gärningars frukt och varda mättade av sina egna anslag.

³²Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.

³²Ty av sin avfällighet skola de fåkunniga dräpas. och genom sin säkerhet skola dårarna förgås.

³³A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.

³³Men den som hör mig, han skall bo i trygghet och vara säker mot olyckans skräck.