¹Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

¹Såsom snö icke hör till sommaren och regn icke till skördetiden, så höves det ej heller att dåren får ära.

²Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

²Såsom sparven far sin kos, och såsom svalan flyger bort, så far en oförtjänt förbannelse förbi.

³Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

³Piskan för hästen, betslet för åsnan och riset för dårarnas rygg!

⁴Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

⁴Svara icke dåren efter hans oförnuft, så att du icke själv bliver honom lik.

⁵Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

⁵Svara dåren efter hans oförnuft, för att han icke må tycka sig vara vis.

⁶A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

⁶Den som sänder bud med en dåre, han hugger själv av sig fötterna, och får olycka till dryck.

⁷[Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

⁷Lika den lames ben, som hänga kraftlösa ned, äro ordspråk i dårars mun.

⁸Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

⁸Såsom att binda slungstenen fast vid slungan, så är det att giva ära åt en dåre.

⁹[Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

⁹Såsom när en törntagg kommer i en drucken mans hand, så är det med ordspråk i dårars mun.

¹⁰Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

¹⁰En mästare gör själv allt, men dåren lejer, och lejer vem som kommer.

¹¹Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

¹¹Lik en hund som vänder åter till i sina spyor dåre som på nytt begynner sitt oförnuft.

¹²Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

¹²Ser du en man som tycker sig själv vara vis, det är mer hopp om en dåre än om honom.

¹³Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

¹³Den late säger: »Ett vilddjur är på vägen, ja, ett lejon är på gatorna.

¹⁴[Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

¹⁴Dörren vänder sig på sitt gångjärn, och den late vänder sig i sin säng.

¹⁵Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

¹⁵Den late sticker sin hand i fatet, men finner det mödosamt att föra den åter till munnen.

¹⁶Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

¹⁶Den late tycker sig vara vis, mer än sju som giva förståndiga svar.

¹⁷Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

¹⁷Lik en som griper en hund i öronen är den som förivrar sig vid andras kiv, där han går fram.

¹⁸Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

¹⁸Lik en rasande, som slungar ut brandpilar och skjuter och dödar,

¹⁹Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

¹⁹är en man som bedrager sin nästa och sedan säger: »Jag gjorde det ju på skämt.»

²⁰Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

²⁰När veden tager slut, slocknar elden. och när örontasslaren är borta, stillas trätan.

²¹Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

²¹Såsom glöd kommer av kol, och eld av ved, så upptändes kiv av en trätgirig man.

²²A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

²²Örontasslarens ord äro såsom läckerbitar och tränga ned till hjärtats innandömen.

²³[Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

²³Såsom silverglasering på ett söndrigt lerkärl äro kärleksglödande läppar, där hjärtat är ondskefullt.

²⁴Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

²⁴En fiende förställer sig i sitt tal, men i sitt hjärta bär han på svek.

²⁵Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

²⁵Om han gör sin röst ljuvlig, så tro honom dock icke, ty sjufaldig styggelse är i hans hjärta.

²⁶Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

²⁶Hatet brukar list att fördölja sig med, men den hatfulles ondska varder dock uppenbar i församlingen.

²⁷A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

²⁷Den som gräver en grop, han faller själv däri, och den som vältrar upp en sten, på honom rullar den tillbaka.

²⁸A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.

²⁸En lögnaktig tunga hatar dem hon har krossat, och en hal mun kommer fall åstad.