¹Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;

¹Min son, förgät icke min undervisning, och låt ditt hjärta bevara mina bud.

²Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.

²Ty långt liv och många levnadsår och frid, mer och mer, skola de bereda dig.

³Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

³Låt godhet och sanning ej vika ifrån dig; bind dem omkring din hals, skriv dem på ditt hjärtas tavla;

⁴Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.

⁴så skall du finna nåd och få gott förstånd, i Guds och i människors ögon.

⁵Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

⁵Förtrösta på HERREN av allt ditt hjärta, och förlita dig icke på ditt förstånd.

⁶Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.

⁶På alla dina vägar må du akta på honom, så skall han göra dina stigar jämna.

⁷Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

⁷Håll dig icke själv för vis; frukta HERREN, och fly det onda.

⁸Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

⁸Det skall vara ett hälsomedel för din kropp och en vederkvickelse för benen däri.

⁹Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.

⁹Ära HERREN med dina ägodelar! och med förstlingen av all din gröda,

¹⁰Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

¹⁰så skola dina lador fyllas med ymnighet, och av vinmust skola dina pressar flöda över.

¹¹Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

¹¹Min son, förkasta icke HERRENS tuktan, och förargas icke, när du agas av honom.

¹²Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

¹²Ty den HERREN älskar, den agar han, likasom en fader sin son, som han har kär.

¹³Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

¹³Säll är den människa som har funnit visheten, den människa som undfår förstånd.

¹⁴Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

¹⁴Ty bättre är att förvärva henne än att förvärva silver, och den vinning hon giver är bättre än guld.

¹⁵Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.

¹⁵Dyrbarare är hon än pärlor; allt vad härligt du äger går ej upp emot henne.

¹⁶Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

¹⁶Långt liv bär hon i sin högra hand, i sin vänstra rikedom och ära.

¹⁷Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.

¹⁷Hennes vägar äro ljuvliga vägar, och alla hennes stigar äro trygga.

¹⁸Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

¹⁸Ett livets träd är hon för dem som få henne fatt, och sälla må de prisa, som hålla henne kvar.

¹⁹Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.

¹⁹Genom vishet har HERREN lagt jordens grund, himmelen har han berett med förstånd.

²⁰Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,

²⁰Genom hans insikt bröto djupens vatten fram, och genom den låta skyarna dagg drypa ned.

²¹Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!

²¹Min son, låt detta icke vika ifrån dina ögon, tag klokhet och eftertänksamhet i akt;

²²És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

²²så skola de lända din själ till liv bliva ett smycke för din hals.

²³Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

²³Då skall du vandra din väg fram i trygghet, och din fot skall du då icke stöta.

²⁴Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.

²⁴När du lägger dig, skall intet förskräcka dig, och sedan du har lagt dig, skall du sova sött.

²⁵Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;

²⁵Du behöver då ej frukta för plötslig skräck, ej för ovädret, när det kommer över de ogudaktiga.

²⁶Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.

²⁶Ty HERREN skall då vara ditt hopp, och han skall bevara din fot för snaran.

²⁷Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

²⁷Neka icke den behövande din hjälp, är det står i din makt att giva den.

²⁸Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]

²⁸Säg icke till din nästa: »Gå din väg och kom igen; i morgon vill jag giva dig», fastän du kunde strax.

²⁹Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.

²⁹Stämpla intet ont mot din nästa, när han menar sig bo trygg i din närhet.

³⁰Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

³⁰Tvista icke med någon utan sak, då han icke har gjort dig något ont.

³¹Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

³¹Avundas icke den orättrådige, och finn ej behag i någon av hans vägar.

³²Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.

³²Ty en styggelse för HERREN är den vrånge, men med de redliga har han sin umgängelse.

³³Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

³³HERRENS förbannelse vilar över den ogudaktiges hus, men de rättfärdigas boning välsignar han.

³⁴Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

³⁴Har han att skaffa med bespottare, så bespottar också han; men de ödmjuka giver han nåd.

³⁵A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

³⁵De visa få ära till arvedel, men dårarna få uppbära skam.