¹Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

¹Min son, akta på min vishet, böj ditt öra till mitt förstånd,

²Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

²så att du bevarar eftertänksamhet och låter dina läppar taga kunskap i akt.

³Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.

³Se, av honung drypa en trolös kvinnas läppar, och halare än olja är hennes mun.

⁴De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.

⁴Men på sistone bliver hon bitter såsom malört och skarp såsom ett tveeggat svärd.

⁵Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.

⁵Hennes fötter styra nedåt mot döden till dödsriket draga hennes steg.

⁶Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.

⁶Livets väg vill hon ej akta på; hennes stigar äro villostigar, fastän hon ej vet det.

⁷Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!

⁷Så hören mig nu, I barn, och viken icke ifrån min muns tal.

⁸Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

⁸Låt din väg vara fjärran ifrån henne, och nalkas icke dörren till hennes hus.

⁹Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

⁹Må du ej åt andra få offra din ära, ej dina år åt en som hämnas grymt;

¹⁰Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

¹⁰må icke främmande få mätta sig av ditt gods och dina mödors frukt komma i en annans hus,

¹¹Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

¹¹så att du själv på sistone måste sucka, när ditt hull och ditt kött är förtärt.

¹²És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

¹²och säga: »Huru kunde jag så hata tuktan, huru kunde mitt hjärta så förakta tillrättavisning!

¹³És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

¹³Varför lyssnade jag icke till mina lärares röst, och böjde icke mitt öra till dem som ville undervisa mig?

¹⁴Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

¹⁴Föga fattas nu att jag har drabbats av allt vad ont är, mitt i församling och menighet.

¹⁵Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.

¹⁵Drick vatten ur din egen brunn det vatten som rinner ur din egen källa.

¹⁶Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

¹⁶Icke vill du att dina flöden skola strömma ut på gatan, dina vattenbäckar på torgen?

¹⁷Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

¹⁷Nej, dig allena må de tillhöra, och ingen främmande jämte dig.

¹⁸Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

¹⁸Din brunn må vara välsignad, och av din ungdoms hustru må du hämta din glädje;

¹⁹A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

¹⁹hon, den älskliga hinden, den täcka gasellen, hennes barm förnöje dig alltid, i hennes kärlek finne du ständig din lust.

²⁰És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

²⁰Min son, icke skall du hava din lust i en främmande kvinna? Icke skall du sluta din nästas hustru i din famn?

²¹Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.

²¹Se, för HERRENS ögon ligga var människas vägar blottade, och på alla hennes stigar giver han akt.

²²A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

²²Den ogudaktige fångas av sina egna missgärningar och fastnar i sin egen synds snaror.

²³Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

²³Han måste dö, därför att han icke lät tukta sig; ja, genom sin stora dårskap kommer han på fall.