¹A Dávidé.

¹Av David. Lova HERREN, min själ, och allt det i mig är hans heliga namn.

²Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.

²Lova HERREN, min själ, och förgät icke vad gott han har gjort,

³A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

³han som förlåter dig alla dina missgärningar och helar alla dina brister,

⁴A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

⁴han som förlossar ditt liv från graven och kröner dig med nåd och barmhärtighet,

⁵A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

⁵han som mättar ditt begär med sitt goda, så att du bliver ung på nytt såsom en örn.

⁶Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

⁶HERREN gör rättfärdighetens verk och skaffar rätt åt alla förtryckta.

⁷Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.

⁷Han lät Mose se sina vägar, Israels barn sina gärningar.

⁸Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.

⁸Barmhärtig och nådig är HERREN, långmodig och stor i mildhet.

⁹Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

⁹Han går icke ständigt till rätta och behåller ej vrede evinnerligen.

¹⁰Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

¹⁰Han handlar icke med oss efter våra synder och vedergäller oss icke efter våra missgärningar.

¹¹Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.

¹¹Ty så hög som himmelen är över jorden, så väldig är hans nåd över dem som frukta honom.

¹²A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.

¹²Så långt som öster är från väster låter han våra överträdelser vara från oss.

¹³A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.

¹³Såsom en fader förbarmar sig över barnen, så förbarmar sig HERREN över dem som frukta honom.

¹⁴Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

¹⁴Ty han vet vad för ett verk vi äro, han tänker därpå att vi äro stoft.

¹⁵Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.

¹⁵En människas dagar äro såsom gräset, hon blomstrar såsom ett blomster på marken.

¹⁶Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.

¹⁶När vinden går däröver, då är det icke mer, och dess plats vet icke mer därav.

¹⁷De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;

¹⁷Men HERRENS nåd varar från evighet till evighet över dem som frukta honom, och hans rättfärdighet intill barnbarn,

¹⁸Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

¹⁸när man håller hans förbund och tänker på hans befallningar och gör efter dem.

¹⁹Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.

¹⁹HERREN har ställt sin tron i himmelen, och hans konungavälde omfattar allt.

²⁰Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.

²⁰Loven HERREN, I hans änglar, I starke hjältar, som uträtten hans befallning, så snart I hören ljudet av hans befallning.

²¹Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!

²¹Loven HERREN, I alla hans härskaror, I hans tjänare, som uträtten hans vilja.

²²Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

²²Loven HERREN, I alla hans verk, varhelst hans herradöme är. Min själ, lova HERREN.