¹Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

¹Lova HERREN, min själ. HERRE, min Gud, du är hög och stor, i majestät och härlighet är du klädd.

²A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

²Du höljer dig i ljus såsom i en mantel, du spänner ut himmelen såsom ett tält;

³A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

³du timrar på vattnen dina salar, molnen gör du till din vagn, och du far fram på vindens vingar.

⁴A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

⁴Du gör vindar till dina sändebud, eldslågor till dina tjänare.

⁵Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

⁵Du grundade jorden på hennes fästen, så att hon icke vacklar till evig tid.

⁶Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

⁶Med djupet betäckte du henne såsom med en klädnad; uppöver bergen stodo vattnen.

⁷Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

⁷Men för din näpst flydde de; för ljudet av ditt dunder hastade de undan.

⁸Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

⁸Berg höjde sig, och dalar sänkte sig, på den plats som du hade bestämt för dem.

⁹Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

⁹En gräns satte du, som vattnen ej fingo överskrida, så att de icke åter skulle betäcka jorden.

¹⁰A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

¹⁰Du lät källor flyta fram i dalarna, mellan bergen togo de sin väg.

¹¹Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

¹¹De vattna alla markens djur, vildåsnorna släcka i dem sin törst.

¹²Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

¹²Vid dem bo himmelens fåglar, från trädens grenar höja de sin röst.

¹³A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.

¹³Du vattnar bergen från dina salar, jorden mättas av den frukt du skapar.

¹⁴A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,

¹⁴Du låter gräs skjuta upp för djuren och örter till människans tjänst. Så framalstrar du bröd ur jorden

¹⁵És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.

¹⁵och vin, som gläder människans hjärta; så gör du hennes ansikte glänsande av olja, och brödet styrker människans hjärta.

¹⁶Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

¹⁶HERRENS träd varda ock mättade, Libanons cedrar, som han har planterat;

¹⁷A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

¹⁷fåglarna bygga där sina nästen, hägern gör sitt bo i cypresserna.

¹⁸A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

¹⁸Stenbockarna hava fått de höga bergen, klyftorna är klippdassarnas tillflykt.

¹⁹Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

¹⁹Du gjorde månen till att bestämma tiderna; solen vet stunden då den skall gå ned.

²⁰Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;

²⁰Du sänder mörker, och det bliver natt; då komma alla skogens djur i rörelse,

²¹Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

²¹de unga lejonen ryta efter rov och begära sin föda av Gud.

²²Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;

²²Solen går upp; då draga de sig tillbaka och lägga sig ned i sina kulor.

²³Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.

²³Människan går då ut till sin gärning och till sitt arbete intill aftonen.

²⁴Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

²⁴Huru mångfaldiga äro icke dina verk, o HERRE! Med vishet har du gjort dem alla. Jorden är full av vad du har skapat.

²⁵Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

²⁵Se ock havet, det stora ock vida: ett tallöst vimmel rör sig däri, djur både stora och små.

²⁶Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

²⁶Där gå skeppen sin väg fram, Leviatan, som du har skapat att leka däri.

²⁷Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.

²⁷Alla vänta de efter dig, att du skall giva dem deras mat i rätt tid.

²⁸Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

²⁸Du giver dem, då samla de in; du upplåter din hand, då varda de mättade med goda håvor.

²⁹Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

²⁹Du fördöljer ditt ansikte, då förskräckas de; du tager bort deras ande, då förgås de och vända åter till sitt stoft igen.

³⁰Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

³⁰Du sänder ut din ande, då varda de skapade, och du förnyar jordens anlete.

³¹Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;

³¹HERRENS ära förblive evinnerligen; må HERREN glädja sig över sina verk,

³²A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

³²han som skådar på jorden, och hon bävar, han som rör vid bergen, och de ryka.

³³Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

³³Jag vill sjunga till HERRENS ära, så länge jag lever; jag vill lovsjunga min Gud, så länge jag är till.

³⁴Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

³⁴Mitt tal behage honom väl; må jag själv få glädja mig i HERREN.

³⁵Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

³⁵Men må syndare försvinna ifrån jorden och inga ogudaktiga mer vara till. Lova HERREN, min själ Halleluja!