¹Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.

¹Halleluja! Tacken HERREN, ty han är god, ty hans nåd varar evinnerligen.

²Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

²Vem kan uttala HERRENS väldiga gärningar och förkunna allt hans lov?

³Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.

³Saliga äro de som akta på vad rätt är, de som alltid öva rättfärdighet.

⁴Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,

⁴Tänk på mig, HERRE, efter din nåd mot ditt folk, besök mig med din frälsning,

⁵Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

⁵så att jag med lust får se dina utvaldas lycka, glädja mig med ditt folks glädje, berömma mig med din arvedel.

⁶Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.

⁶Vi hava syndat likasom våra fäder, vi hava gjort illa, vi hava varit ogudaktiga.

⁷Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

⁷Våra fäder i Egypten aktade icke på dina under; de tänkte icke på dina många nådegärningar, utan voro gensträviga vid havet, invid Röda havet.

⁸De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

⁸Men han frälste dem för sitt namns skull, för att göra sin makt kunnig.

⁹Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.

⁹Han näpste Röda havet, så att det blev torrt, och förde dem genom djupen såsom genom en öken.

¹⁰És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.

¹⁰Han frälste dem från deras motståndares hand och förlossade dem ifrån fiendens hand.

¹¹Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.

¹¹Vattnet övertäckte deras ovänner; icke en enda av dem blev kvar.

¹²És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.

¹²Då trodde de på hans ord, då sjöngo de hans lov.

¹³Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!

¹³Men snart glömde de hans gärningar, de förbidade icke hans råd.

¹⁴Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

¹⁴De grepos av lystnad i öknen och frestade Gud i ödemarken.

¹⁵És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

¹⁵Då gav han dem vad de begärde, men sände tärande sjukdom över dem.

¹⁶És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

¹⁶Och de upptändes av avund mot Mose i lägret, mot Aron, HERRENS helige.

¹⁷Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

¹⁷Men jorden öppnade sig och uppslukade Datan och övertäckte Abirams hop.

¹⁸És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

¹⁸Och eld begynte brinna i deras hop, en låga brände upp de ogudaktiga.

¹⁹Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.

¹⁹De gjorde en kalv vid Horeb och tillbådo ett gjutet beläte;

²⁰Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

²⁰sin ära bytte de bort mot bilden av en oxe, som äter gräs.

²¹Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,

²¹De glömde Gud, sin frälsare, som hade gjort så stora ting i Egypten,

²²Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

²²så underbara verk i Hams land, så fruktansvärda gärningar vid Röda havet.

²³Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]

²³Då hotade han att förgöra dem; men Mose, den man som han hade utvalt, trädde fram såsom medlare inför honom till att avvända hans vrede, så att den icke skulle fördärva.

²⁴És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.

²⁴De föraktade det ljuvliga landet och trodde icke på hans ord.

²⁵És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

²⁵De knorrade i sina tält och lyssnade icke till HERRENS röst.

²⁶De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;

²⁶Då lyfte han upp sin hand mot dem och svor att slå ned dem i öknen,

²⁷S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.

²⁷att slå ned deras barn ibland hedningarna och förströ dem i länderna.

²⁸Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

²⁸Och de slöto sig till Baal-Peor och åto det som var offrat åt döda.

²⁹És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

²⁹De förtörnade Gud med sina gärningar, och en hemsökelse bröt in över dem.

³⁰Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.

³⁰Men Pinehas trädde fram och skipade rätt, och så upphörde hemsökelsen;

³¹És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

³¹det vart honom räknat till rättfärdighet från släkte till släkte, för evig tid.

³²Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

³²De förtörnade honom ock vid Meribas vatten, och det gick Mose illa för deras skull.

³³Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

³³Ty de voro gensträviga mot hans Ande, och han talade obetänksamt med sina läppar.

³⁴Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.

³⁴De förgjorde icke de folk om vilka HERREN hade givit dem befallning,

³⁵Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

³⁵utan beblandade sig med hedningarna och lärde sig deras gärningar.

³⁶És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.

³⁶De tjänade deras avgudar, och dessa blevo dem till en snara.

³⁷És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

³⁷Och de offrade sina söner och döttrar till offer åt onda andar.

³⁸És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.

³⁸Ja, de utgöto oskyldigt blod, sina söners och döttrars blod och offrade dessa åt Kanaans avgudar; och landet vart ohelgat genom blodskulder.

³⁹És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

³⁹Så blevo de orena genom sina gärningar och betedde sig trolöst i sina verk.

⁴⁰De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.

⁴⁰Då upptändes HERRENS vrede mot hans folk, och hans arvedel blev honom en styggelse.

⁴¹És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.

⁴¹Och han gav dem i hedningars hand, så att de som hatade dem fingo råda över dem.

⁴²És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

⁴²Deras fiender trängde dem, och de blevo kuvade under deras hand.

⁴³Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.

⁴³Många gånger räddade han dem, men de voro gensträviga i sin egenvilja och förgingos så genom sin missgärning.

⁴⁴De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

⁴⁴Men han såg till dem i deras nöd, när han hörde deras rop.

⁴⁵És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.

⁴⁵Och han tänkte, dem till fromma, på sitt förbund och ömkade sig efter sin stora nåd.

⁴⁶És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.

⁴⁶Och han lät dem finna barmhärtighet inför alla dem som hade fört dem i fångenskap.

⁴⁷Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

⁴⁷Fräls oss, HERRE, vår Gud, och församla oss från hedningarna, så att vi få prisa ditt heliga namn och berömma oss av ditt lov. ----

⁴⁸Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

⁴⁸Lovad vare HERREN, Israels Gud, från evighet till evighet! Och allt folket säge: »Amen, Halleluja!» Femte boken