¹Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.

¹Tacken HERREN, ty han är god, ty hans nåd varar evinnerligen.

²[Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;

²Så säge HERRENS förlossade, de som han har förlossat ur nöden,

³És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.

³de som han har församlat ifrån länderna, från öster och från väster, från norr och från havssidan.

⁴Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

⁴De irrade omkring i öknen på öde stigar, de funno ingen stad där de kunde bo;

⁵Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

⁵de hungrade och törstade, deras själ försmäktade i dem.

⁶De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.

⁶Men de ropade till HERREN i sin nöd, och han räddade dem ur deras trångmål.

⁷És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

⁷Och han ledde dem på en rätt väg, så att de kommo till en stad där de kunde bo.

⁸Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

⁸De må tacka HERREN för hans nåd och för hans under med människors barn,

⁹Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!

⁹att han mättade den försmäktande själen och uppfyllde den hungrande själen med sitt goda.

¹⁰A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

¹⁰De sutto i mörker och dödsskugga, fångna i elände och järnbojor,

¹¹Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

¹¹därför att de hade varit gensträviga mot Guds ord och hade föraktat den Högstes råd.

¹²Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

¹²Han kuvade deras hjärtan med olycka; de kommo på fall och hade ingen hjälpare.

¹³De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.

¹³Men de ropade till HERREN i sin nöd, och han frälste dem ur deras trångmål;

¹⁴Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

¹⁴han förde dem ut ur mörkret och dödsskuggan, och deras bojor slet han sönder.

¹⁵Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

¹⁵De må tacka HERREN för hans nåd och för hans under med människors barn,

¹⁶Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

¹⁶att han krossade kopparportarna och bröt sönder järnbommarna.

¹⁷A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.

¹⁷De voro oförnuftiga, ty de vandrade i överträdelse, och blevo nu plågade för sina missgärningars skull;

¹⁸Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

¹⁸deras själ vämjdes vid all mat, och de voro nära dödens portar.

¹⁹De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.

¹⁹Men de ropade till HERREN i sin nöd, och han frälste dem ur deras trångmål.

²⁰Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.

²⁰Han sände sitt ord och botade dem och räddade dem från graven.

²¹Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

²¹De må tacka HERREN för hans nåd och för hans under med människors barn;

²²És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!

²²de må offra lovets offer och förtälja hans verk med jubel.

²³A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,

²³De foro på havet med skepp och drevo sin handel på stora vatten;

²⁴Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.

²⁴där fingo de se HERRENS gärningar och hans under på havsdjupet.

²⁵Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

²⁵Med sitt ord uppväckte han stormvinden, så att den hävde upp dess böljor.

²⁶Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

²⁶De foro upp mot himmelen, ned i djupen; deras själ upplöstes av ångest.

²⁷Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

²⁷De raglade och stapplade såsom druckna, och all deras vishet blev till intet.

²⁸De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.

²⁸Men de ropade till HERREN i sin nöd, och han förde dem ut ur deras trångmål.

²⁹Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

²⁹Han förbytte stormen i lugn, så att böljorna omkring dem tystnade.

³⁰És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.

³⁰Och de blevo glada att det vart stilla, och han förde dem till den hamn dit de ville.

³¹Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!

³¹De må tacka HERREN för hans nåd och för hans under med människors barn;

³²És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!

³²de må upphöja honom i folkets församling och lova honom där de äldste sitta.

³³Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

³³Han gjorde strömmar till öken, källsprång till torr mark,

³⁴Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

³⁴bördigt land till salthed, för dess inbyggares ondskas skull.

³⁵Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

³⁵Han gjorde öknen till en vattenrik sjö och torrt land till källsprång.

³⁶És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.

³⁶Och han lät de hungrande bo där, och de byggde en stad där de kunde bo.

³⁷És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

³⁷De besådde åkrar och planterade vingårdar, som gåvo dem sin frukt i avkastning.

³⁸És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

³⁸Han välsignade dem, och de förökades storligen, och deras boskapshjordar lät han icke förminskas.

³⁹De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.

³⁹Väl blevo de sedan ringa och nedböjda, i det olycka och bedrövelse tryckte dem,

⁴⁰Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.

⁴⁰men han som utgjuter förakt över furstar och låter dem irra omkring i väglösa ödemarker,

⁴¹De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

⁴¹han upphöjde då den fattige ur eländet och lät släkterna växa till såsom fårhjordar.

⁴²Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.

⁴²De redliga se det och glädja sig, och all orättfärdighet måste tillsluta sin mun.

⁴³A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

⁴³Den som är vis, han akte härpå och besinne HERRENS nådegärningar.