¹Ének. Dávid zsoltára.

¹En sång, en psalm av David.

²Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

²Mitt hjärta är frimodigt, o Gud, jag vill sjunga och lova; ja, så vill min ära.

³Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

³Vakna upp, psaltare och harpa; jag vill väcka morgonrodnaden.

⁴Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

⁴Jag vill tacka dig bland folken, HERREN, och lovsjunga dig bland folkslagen.

⁵Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

⁵Ty din nåd är stor ända uppöver himmelen, och din trofasthet allt upp till skyarna.

⁶Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

⁶Upphöjd vare du, Gud, över himmelen, och över hela jorden sträcke sig din ära.

⁷Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

⁷På det att dina vänner må varda räddade, må du giva seger med din högra hand och bönhöra mig.

⁸Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

⁸Gud har talat i sin helgedom: »Jag skall triumfera, jag skall utskifta Sikem och skall avmäta Suckots dal.

⁹Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

⁹Mitt är Gilead, mitt är Manasse, Efraim är mitt huvuds värn,

¹⁰Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

¹⁰Juda min härskarstav; Moab är mitt tvagningskärl, på Edom kastar jag min sko; över filistéernas land höjer jag jubelrop.»

¹¹Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

¹¹Vem skall föra mig till den fasta staden, vem leder mig till Edom?

¹²Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

¹²Har icke du, o Gud, förkastat oss, så att du ej drager ut med våra härar, o Gud?

¹³Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]

¹³Giv oss hjälp mot ovännen; ty människors hjälp är fåfänglighet.

¹⁴Med Gud kunna vi göra mäktiga ting; han skall förtrampa våra ovänner.