¹Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.

¹För sångmästaren; av David; en psalm. Min lovsångs Gud, tig icke.

²Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

²Ty sin ogudaktiga mun, sin falska mun hava de upplåtit mot mig, de hava talat mot mig med lögnaktig tunga.

³És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

³Med hätska ord hava de omgivit mig, de hava begynt strid mot mig utan sak.

⁴Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

⁴Till lön för min kärlek stå de mig emot, men jag beder allenast.

⁵Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.

⁵De hava bevisat mig ont för gott och hat för min kärlek.

⁶Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.

⁶Låt en ogudaktig man träda upp emot honom, och låt en åklagare stå på hans högra sida.

⁷Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.

⁷När han kommer inför rätta, må han dömas skyldig, och hans bön vare synd.

⁸Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

⁸Blive hans dagar få, hans ämbete tage en annan.

⁹Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

⁹Varde hans barn faderlösa och hans hustru änka.

¹⁰És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]

¹⁰Må hans barn alltid gå husvilla och tigga och söka sitt bröd fjärran ifrån ödelagda hem.

¹¹Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

¹¹Må ockraren få i sin snara allt vad han äger, och må främmande plundra hans gods.

¹²Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!

¹²Må ingen finnas, som hyser misskund med honom, och ingen, som förbarmar sig över hans faderlösa.

¹³Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

¹³Hans framtid varde avskuren, i nästa led vare sådanas namn utplånat.

¹⁴Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!

¹⁴Hans fäders missgärning varde ihågkommen inför HERREN, och hans moders synd varde icke utplånad.

¹⁵Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

¹⁵Må den alltid stå inför HERRENS ögon; ja, sådana mäns åminnelse må utrotas från jorden.

¹⁶A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.

¹⁶Ty han tänkte ju icke på att öva misskund, utan förföljde den som var betryckt och fattig och den vilkens hjärta var bedrövat, för att döda dem.

¹⁷Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.

¹⁷Han älskade förbannelse, och den kom över honom; han hade icke behag till välsignelse, och den blev fjärran ifrån honom.

¹⁸Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

¹⁸Han klädde sig i förbannelse såsom i en klädnad, och såsom vatten trängde den in i hans liv och såsom olja in i hans ben.

¹⁹Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

¹⁹Den varde honom såsom en mantel att hölja sig i, och såsom en gördel att alltid omgjorda sig med.

²⁰Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

²⁰Detta vare mina motståndares lön från HERREN, och deras som tala ont mot min själ.

²¹De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

²¹Men du, HERRE, Herre, stå mig bi för ditt namn skull; god är ju din nåd, så må du då rädda mig.

²²Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

²²Ty jag är betryckt och fattig, och mitt hjärta är genomborrat i mitt bröst.

²³Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

²³Såsom skuggan, när den förlänges, går jag bort; jag ryckes bort såsom en gräshoppssvärm.

²⁴Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.

²⁴Mina knän äro vacklande av fasta, och min kropp förlorar sitt hull.

²⁵Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

²⁵Till smälek har jag blivit inför dem; när de se mig, skaka de huvudet.

²⁶Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

²⁶Hjälp mig, HERRE, min Gud; fräls mig efter din nåd;

²⁷Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

²⁷och må de förnimma att det är din hand, att du, HERRE, har gjort det.

²⁸Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

²⁸Om de förbanna, så välsigna du; om de resa sig upp, så komme de på skam, men må din tjänare få glädja sig.

²⁹Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

²⁹Mina motståndare varde klädda i blygd och höljda i skam såsom i en mantel.

³⁰Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!

³⁰Min mun skall storligen tacka HERREN; mitt ibland många vill jag lova honom.

³¹Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

³¹Ty han står på den fattiges högra sida för att frälsa honom från dem som fördöma hans själ.