¹Dávidé; zsoltár.

¹Av David; en psalm. HERREN sade till min herre: »Sätt dig på min högra sida, till dess jag har lagt dina fiender dig till en fotapall.»

²A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!

²Din makts spira skall HERREN utsträcka från Sion; du skall härska mitt ibland dina fiender.

³A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.

³Villigt kommer ditt folk, när du samlar din här; i helig skrud kommer din unga skara inför dig, såsom daggen kommer ur morgonrodnadens sköte.

⁴Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

⁴HERREN har svurit och skall icke ångra sig: »Du är en präst till evig tid efter Melki-Sedeks sätt.»

⁵Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;

⁵Herren är på din högra sida, han skall krossa konungar på sin vredes dag.

⁶Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.

⁶Han skall hålla dom bland hedningarna, överallt skola döda ligga; han skall sönderkrossa huvuden vida omkring på jorden.

⁷Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.

⁷Ur bäcken skall han dricka på vägen; därför skall han upplyfta huvudet.