1Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
1Halleluja! Lova HERREN, min själ.
2Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
2Jag vill lova HERREN, så länge jag lever, jag vill lovsjunga min Gud, så länge jag är till.
3Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
3Förliten eder icke på furstar, icke på en människoson, han kan icke hjälpa.
4Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.
4Hans ande måste sin väg, han vänder tillbaka till den jord varav han är kommen; då varda hans anslag om intet.
5Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;
5Säll är den vilkens hjälp är Jakobs Gud, den vilkens hopp står till HERREN, hans Gud,
6A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;
6till honom som har gjort himmelen och jorden och havet och allt vad i dem är, till honom som håller tro evinnerligen,
7Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
7som skaffar rätt åt de förtryckta, som giver bröd åt de hungrande. HERREN löser de fångna,
8Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
8HERREN öppnar de blindas ögon, HERREN upprättar de nedböjda, HERREN älskar de rättfärdiga,
9Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
9HERREN bevarar främlingar, faderlösa och änkor uppehåller han; men de ogudaktigas väg vänder han i villa.
10Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
10HERREN är konung evinnerligen, din Gud, Sion, från släkte till släkte. Halleluja!