¹Dávid imádsága.

¹En bön av David. Hör, o HERRE, en rättfärdig sak, akta på mitt rop, lyssna till min bön; den kommer icke ifrån falska läppar.

²A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

²Av dig må jag få min rätt; dina ögon må skåda vad rättvist är.

³Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.

³Du prövar mitt hjärta, du utrannsakar mig, men du finner intet; ingen ond tanke går ut ur min mun.

⁴Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.

⁴Efter dina läppars ord, och vad människor än må göra, tager jag mig till vara för våldsverkares stigar.

⁵Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

⁵Mina steg hålla sig stadigt på dina vägar, mina fötter vackla icke.

⁶Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

⁶Så åkallar jag nu dig, ty du, Gud, skall svara mig; böj ditt öra till mig, hör mitt tal.

⁷Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

⁷Bevisa din underbara nåd, du som frälsar undan motståndarna dem som taga sin tillflykt till din högra hand.

⁸Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

⁸Bevara mig såsom en ögonsten, beskärma mig under dina vingars skugga

⁹A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

⁹för de ogudaktiga, som vilja fördärva mig, för mina dödsfiender, som omringa mig.

¹⁰Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

¹⁰Sitt hjärta förstocka de; med sin mun tala de stora ord.

¹¹Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

¹¹Nu äro de omkring mig, var vi gå, deras ögon speja efter huru de skola böja mig till jorden.

¹²Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.

¹²Ja, denne är lik ett lejon som längtar efter rov, lik ett ungt lejon som ligger i försåt.

¹³Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

¹³Stå upp, HERRE; träd emot honom, slå honom ned, rädda med ditt svärd min själ från den ogudaktige,

¹⁴Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

¹⁴ja, med din hand, från människorna, HERRE, från denna världens människor, som hava sin del i detta livet, och vilkas buk du fyller med dina håvor, som hava söner i mängd och lämna sitt överflöd åt sina barn.

¹⁵Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

¹⁵Men jag skall skåda ditt ansikte i rättfärdighet; när jag uppvaknar, vill jag mätta mig av din åsyn.