¹Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

¹För sångmästaren; av HERRENS tjänare David, som talade till HERREN denna sångs ord, när HERREN hade räddat honom från alla hans fienders hand och ur Sauls våld.

²És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

²Han sade: Hjärtligen kär har jag dig, HERRE, min starkhet,

³Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

³HERRE, mitt bergfäste, min borg och min räddare, min Gud, min klippa, till vilken jag tager min tillflykt, min sköld och min frälsnings horn, mitt värn.

⁴Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

⁴HERREN, den högtlovade, åkallar jag, och från mina fiender bliver jag frälst.

⁵Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

⁵Dödens band omvärvde mig, och fördärvets strömmar förskräckte mig.

⁶A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

⁶Dödsrikets band omslöto mig, dödens snaror föllo över mig.

⁷Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

⁷Men jag åkallade HERREN i min nöd och ropade till min Gud. Han hörde från sin himmelska boning min röst, och mitt rop inför honom kom till hans öron.

⁸Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

⁸Då skalv jorden och bävade, och bergens grundvalar darrade; de skakades, ty hans vrede var upptänd.

⁹Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

⁹Rök steg upp från hans näsa och förtärande eld från hans mun; eldsglöd ljungade från honom.

¹⁰Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

¹⁰Och han sänkte himmelen och for ned, och töcken var under hans fötter.

¹¹Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

¹¹Han for på keruben och flög, han svävade på vindens vingar.

¹²A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

¹²Han gjorde mörker till sitt täckelse, till en hydda som omslöt honom; mörka vatten, tjocka moln.

¹³Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

¹³Av glansen framför honom veko molnen undan; hagel föll, och eldsglöd for ned.

¹⁴És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

¹⁴Och HERREN dundrade i himmelen, den Högste lät höra sin röst; hagel föll, och eldsglöd for ned.

¹⁵És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

¹⁵Han sköt sina pilar och förskingrade dem, ljungeldar i mängd och förvirrade dem.

¹⁶És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

¹⁶Vattnens bäddar kommo i dagen, och jordens grundvalar blottades, för din näpst, o HERRE, för din vredes stormvind.

¹⁷Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

¹⁷Han räckte ut sin hand från höjden och fattade mig, han drog mig upp ur de stora vattnen.

¹⁸Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

¹⁸Han räddade mig från min starke fiende och från mina ovänner, ty de voro mig övermäktiga.

¹⁹Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

¹⁹De överföllo mig på min olyckas dag, men HERREN blev mitt stöd.

²⁰És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

²⁰Han förde mig ut på rymlig plats; han räddade mig, ty han hade behag till mig.

²¹Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

²¹HERREN lönar mig efter min rättfärdighet; efter mina händers renhet vedergäller han mig.

²²Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.

²²Ty jag höll mig på HERRENS vägar och avföll icke från min Gud i ogudaktighet;

²³Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

²³nej, alla hans rätter hade jag för ögonen, och hans stadgar lät jag icke vika ifrån mig.

²⁴És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.

²⁴Så var jag ostrafflig inför honom och tog mig till vara för missgärning.

²⁵És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.

²⁵Därför vedergällde mig HERREN efter min rättfärdighet, efter mina händers renhet inför hans ögon.

²⁶Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

²⁶Mot den fromme bevisar du dig from, mot en ostrafflig man bevisar du dig ostrafflig.

²⁷A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

²⁷Mot den rene bevisar du dig ren, men mot den vrånge bevisar du dig avog.

²⁸Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

²⁸Ty du frälsar ett betryckt folk, men stolta ögon ödmjukar du.

²⁹Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

²⁹Ja, du låter min lampa brinna klart; HERREN, min Gud, gör mitt mörker ljuset.

³⁰Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

³⁰Ja, med dig kan jag nedslå härskaror, och med min Gud stormar jag murar.

³¹Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

³¹Guds väg är ostrafflig; HERRENS tal är luttrat. En sköld är han för alla som taga sin tillflykt till honom.

³²Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

³²Ty vem är Gud förutom HERREN, och vem är en klippa utom vår Gud?

³³Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

³³Gud, du som omgjordade mig med kraft och lät min väg vara lyckosam,

³⁴Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

³⁴du som gjorde mina fötter såsom hindens och ställde mig på mina höjder,

³⁵Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

³⁵du som lärde mina händer att strida och mina armar att spänna kopparbågen!

³⁶És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

³⁶Du gav mig din frälsnings sköld, och din högra hand stödde mig, och ditt saktmod gjorde mig stor;

³⁷Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

³⁷du skaffade rum för mina steg, där jag gick, och mina fötter vacklade icke.

³⁸Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

³⁸Jag förföljde mina fiender och hann upp dem; jag vände icke tillbaka, förrän jag hade gjort ände på dem.

³⁹Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

³⁹Jag slog dem, så att de icke mer kunde resa sig; de föllo under mina fötter.

⁴⁰Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

⁴⁰Du omgjordade mig med kraft till striden, du böjde mina motståndare under mig.

⁴¹És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

⁴¹Mina fiender drev du på flykten för mig, och dem som hatade mig förgjorde jag.

⁴²Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

⁴²De ropade, men det fanns ingen som frälste; till HERREN, men han svarade dem icke.

⁴³És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.

⁴³Och jag stötte dem sönder till stoft för vinden, jag kastade ut dem såsom orenlighet på gatan.

⁴⁴Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

⁴⁴Du räddade mig ur folkets strider, du satte mig till ett huvud över hedningar; folkslag som jag ej kände blevo mina tjänare.

⁴⁵A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

⁴⁵Vid blotta ryktet hörsammade de mig; främlingar visade mig underdånighet.

⁴⁶Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

⁴⁶Ja, främlingarnas mod vissnade bort; med bävan övergåvo de sina borgar.

⁴⁷Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

⁴⁷HERREN lever! Lovad vare min klippa, och upphöjd vare min frälsnings Gud!

⁴⁸Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

⁴⁸Gud, som har givit mig hämnd och tvingat folken under mig;

⁴⁹A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

⁴⁹du som har befriat mig från mina fiender och upphöjt mig över mina motståndare, räddat mig från våldets man!

⁵⁰Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]

⁵⁰Fördenskull vill jag tacka dig bland hedningarna, HERRE, och lovsjunga ditt namn.

⁵¹Ty du giver din konung stor seger och gör nåd mot din smorde, mot David och hans säd till evig tid.