¹Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.

¹En psalm av David, när han flydde för sin son Absalom.

²Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

²HERRE, huru många äro icke mina ovänner! Ja, många resa sig upp mot mig.

³Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

³Många säga om mig: »Det finnes ingen frälsning för honom hos Gud.»

⁴De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

⁴Men du, HERRE, är en sköld för mig; du är min ära och den som upplyfter mitt huvud.

⁵Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.

⁵Jag höjer min röst och ropar till HERREN, och han svarar mig från sitt heliga berg. Sela.

⁶Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

⁶Jag lade mig och somnade in; jag har åter vaknat upp, ty HERREN uppehåller mig.

⁷Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

⁷Jag fruktar icke för skaror av många tusen, som lägra sig mot mig runt omkring.

⁸Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]

⁸Stå upp, HERRE, fräls mig, min Gud; ty du slår alla mina fiender på kinden, du krossar de ogudaktigas tänder.

⁹Hos HERREN är frälsningen; över ditt folk komme din välsignelse. Sela.