¹Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.

¹För sångmästaren, med strängaspel; en psalm av David.

²Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!

²När jag ropar, så svara mig, du min rättfärdighets Gud, du som i trångmål skaffar mig rum; var mig nådig och hör min bön.

³Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.

³I herrar, huru länge skall min ära vara vänd i smälek, huru länge skolen I älska fåfänglighet och fara efter lögn? Sela.

⁴Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!

⁴Besinnen dock att HERREN har utvalt åt sig den fromme; HERREN hör, när jag ropar till honom.

⁵Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.

⁵Vredgens, men synden icke; eftersinnen i edra hjärtan, på edra läger, och varen stilla. Sela.

⁶Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.

⁶Offren rätta offer, och förtrösten på HERREN.

⁷Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!

⁷Många säga: »Vem skall låta oss se det gott är?» Upplyft du över oss ditt ansiktes ljus, o HERRE.

⁸Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ]

⁸Du giver mig glädje i hjärtat, större än andras, när de få säd och vin i myckenhet.

⁹I frid vill jag lägga mig ned, och i frid skall jag somna in, ty du, HERRE, låter mig bo avskild och i trygghet.