¹Dávidé. harczolj a velem harczolókkal.

¹Av David. Gå till rätta, HERRE, med dem som gå till rätta med mig; strid mot dem som strida mot mig.

²Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

²Fatta sköld och skärm, och stå upp till min hjälp;

³Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

³drag fram spjutet, och spärra vägen för mina förföljare. Säg till min själ: »Jag är din frälsning.»

⁴Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

⁴Må de komma på skam och blygas, som stå efter mitt liv; må de vika tillbaka och varda utskämda, som hava ont i sinnet mot mig.

⁵Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].

⁵Må de bliva såsom agnar för vinden, och HERRENS ängel drive dem bort.

⁶Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.

⁶Deras väg blive mörk och slipprig, och HERRENS ängel drive dem bort.

⁷Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

⁷Ty utan sak hava de försåtligen tillrett sin nätgrop för mig, utan sak hava de grävt en grav för mitt liv.

⁸Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

⁸Fördärv komme över den mannen oförtänkt, det nät han har utlagt må fånga honom; ja, till sitt fördärv falle han själv däri.

⁹Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

⁹Men min själ skall fröjda sig i HERREN och vara glad över hans frälsning.

¹⁰Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.

¹⁰Alla ben i min kropp skola säga: »HERRE, vem är dig lik, du som räddar den betryckte från den som är honom för stark, den betryckte och fattige ifrån den som plundrar honom?»

¹¹Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

¹¹Orättfärdiga vittnen träda fram; de utfråga mig om det jag icke vet.

¹²Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

¹²De löna mig med ont för gott; övergiven är min själ.

¹³Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

¹³Jag åter bar sorgdräkt, när de voro sjuka, jag späkte min själ med fasta, jag bad med nedsänkt huvud;

¹⁴Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

¹⁴såsom gällde det min vän, min broder, så skickade jag mig; lik den som sörjer sin moder gick jag sorgklädd och lutande.

¹⁵Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

¹⁵Men de glädja sig över mitt fall och rota sig samman; ja, eländiga människor, som jag icke känner, rota sig samman mot mig, de smäda mig utan uppehåll.

¹⁶Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

¹⁶Dessa gudlösa, som driva gyckel för en kaka bröd, bita ihop tänderna mot mig.

¹⁷Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

¹⁷Herre, huru länge skall du se härpå? Ryck min själ undan det fördärv de bereda, och mitt liv undan lejonen.

¹⁸Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

¹⁸Då skall jag tacka dig i den stora församlingen, och bland mycket folk skall jag lova dig.

¹⁹Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.

¹⁹Låt icke dem få glädja sig över mig, som utan skäl äro mina fiender; låt icke dem som utan sak hata mig få blinka med ögonen.

²⁰Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

²⁰Ty det är icke frid som de tala; nej, svekets ord tänka de ut mot de stilla i landet.

²¹Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

²¹De spärra upp munnen mot mig; de säga: »Rätt så, rätt så, nu se vi det med egna ögon!»

²²Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!

²²Du, HERRE, ser det; tig icke. Herre, var icke långt ifrån mig.

²³Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

²³Vakna och stå upp för att skaffa mig rätt, för att utföra min sak, du min Gud och Herre.

²⁴Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

²⁴Skaffa mig rätt efter din rättfärdighet, HERRE, min Gud, och låt dem icke få glädja sig över mig.

²⁵Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!

²⁵Låt dem icke säga i sina hjärtan: »Rätt så, det gick såsom vi ville!» Låt dem icke säga: »Vi hava fördärvat honom.»

²⁶Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

²⁶Må alla komma på skam och blygas, som glädja sig över min ofärd. Med skam och blygd må de varda klädda, som förhäva sig över mig.

²⁷Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.

²⁷Men må de jubla och glädja sig, som unna mig min rätt, och må de alltid kunna säga: »Lovad vare HERREN, han som unnar sin tjänare gott!»

²⁸Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.

²⁸Då skall min tunga förkunna din rättfärdighet och hela dagen ditt lov.