¹Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.

¹För sångmästaren, efter »Den stumma duvan i fjärran»; en sång av David, når filistéerna grepo honom i Gat.

²Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

²Var mig nådig, o Gud, ty människor stå mig efter livet; beständigt tränga mig stridsmän.

³Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]

³Mina förföljare stå mig beständigt efter livet; ja, de äro många, som i högmod strida mot mig.

⁴Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

⁴Men när fruktan kommer över mig, sätter jag min förtröstan på dig.

⁵Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

⁵Med Guds hjälp skall jag få prisa hans ord, på Gud förtröstar jag och skall icke frukta; vad kan det som är kött göra mig?

⁶Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

⁶Beständigt förbittra de livet för mig, alla deras tankar gå ut på att skada mig.

⁷Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

⁷De rota sig samman, de lägga försåt, de vakta på mina steg, ty de stå efter mitt liv.

⁸Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

⁸Skulle de räddas med all sin ondska? Nej, slå ned folken, Gud, i din vrede.

⁹Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

⁹Du har räknat min flykts dagar. Samla mina tårar i din lägel; de stå ju i din bok.

¹⁰Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

¹⁰Så måste då mina fiender vika tillbaka på den dag då jag ropar; det vet jag, att Gud står mig bi.

¹¹Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.

¹¹Med Guds hjälp skall jag få prisa hans ord; med HERRENS hjälp skall jag få prisa hans ord.

¹²Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

¹²På Gud förtröstar jag och skall icke frukta; vad kunna människor göra mig?

¹³Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]

¹³Jag har löften att infria till dig, o Gud; jag vill betala dig lovoffer.

¹⁴Ty du har räddat min själ från döden, ja, mina fötter ifrån fall, så att jag kan vandra inför Gud i de levandes ljus.