¹Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

¹För sångmästaren, med strängaspel, till Seminit; en psalm av David.

²Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

²HERRE, straffa mig icke i din vrede, och tukta mig icke i din förtörnelse.

³Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

³Var mig nådig, HERRE, ty jag försmäktar; hela mig, HERRE, ty ända in i mitt innersta är jag förskräckt.

⁴Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

⁴Ja, min själ är storligen förskräckt; ack HERRE, huru länge?

⁵Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

⁵Vänd åter, HERRE, rädda min själ, fräls mig för din nåds skull.

⁶Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

⁶Ty i döden tänker man icke på dig; vem tackar dig i dödsriket?

⁷Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

⁷Jag är så trött av suckande; var natt fuktar jag min säng och väter mitt läger med mina tårar.

⁸Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

⁸Av sorg är mitt öga förmörkat; det har åldrats för alla mina ovänners skull.

⁹Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

⁹Viken bort ifrån mig, alla I ogärningsmän; ty HERREN har hört min högljudda gråt.

¹⁰Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]

¹⁰HERREN har hört min åkallan, min bön upptager HERREN.

¹¹Alla mina fiender skola komma på skam och storligen förskräckas; de skola vika tillbaka och komma på skam med hast.