¹Felele pedig Jób, és monda:

¹Nang magkagayo'y sumagot si Job, at nagsabi,

²Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

²Hanggang kailan pahihirapan ninyo ang aking kaluluwa, at babagabagin ako ng mga salita?

³Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

³Ng makasangpung ito ay pinulaan ninyo ako: kayo'y hindi nangapapahiya na nangagpapahirap sa akin.

⁴Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

⁴At kahima't ako'y magkamali, ang aking kamalian ay maiwan sa aking sarili.

⁵Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?

⁵Kung tunay na kayo'y magpapakalaki laban sa akin, at ipakikipagtalo laban sa akin ang kakutyaan ko:

⁶Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.

⁶Talastasin ninyo ngayon na inilugmok ako ng Dios, at inikid ako ng kaniyang silo.

⁷Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

⁷Narito, ako'y humihiyaw dahil sa kamalian, nguni't hindi ako dinidinig; ako'y humihiyaw ng tulong, nguni't walang kahatulan.

⁸Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

⁸Kaniyang pinadiran ang aking daan upang huwag akong makaraan, at naglagay ng kadiliman sa aking mga landas.

⁹Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

⁹Hinubaran niya ako ng aking kaluwalhatian, at inalis ang putong sa aking ulo.

¹⁰Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

¹⁰Kaniyang inilugmok ako sa bawa't dako, at ako'y nananaw: at ang aking pagasa ay binunot niyang parang punong kahoy.

¹¹Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

¹¹Kaniya rin namang pinapagalab ang kaniyang pagiinit laban sa akin, at ibinilang niya ako sa kaniya na gaya ng isa sa kaniyang mga kaaway,

¹²Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

¹²Ang kaniyang mga hukbo ay dumarating na magkakasama, at ipinagpatuloy ang kanilang lakad laban sa akin, at kinubkob ang palibot ng aking tolda.

¹³Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.

¹³Inilayo niya ang aking mga kapatid sa akin, at ang aking mga kakilala ay pawang nangiba sa akin.

¹⁴Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.

¹⁴Ang aking mga kamaganak ay nangagsilayo, at nilimot ako ng aking mga kasamasamang kaibigan.

¹⁵Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.

¹⁵Silang nagsisitahan sa aking bahay, at ang aking mga lingkod na babae, ay ibinibilang akong manunuluyan; ako'y naging kaiba sa kanilang paningin.

¹⁶Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

¹⁶Aking tinatawag ang aking lingkod, at hindi ako sinasagot, bagaman sinasamo ko siya ng aking bibig.

¹⁷Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.

¹⁷Ang aking hininga ay iba sa aking asawa, at ang aking pamanhik sa mga anak ng tunay kong ina.

¹⁸Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

¹⁸Pati ng mga bata ay humahamak sa akin; kung ako'y bumangon, sila'y nangagsasalita ng laban sa akin:

¹⁹Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

¹⁹Lahat ng aking mahal na kaibigan ay nangayayamot sa akin: at ang aking minamahal ay nagsipihit ng laban sa akin,

²⁰Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

²⁰Ang aking buto ay dumidikit sa aking balat at sa aking laman, at ako'y nakatanan ng sukat sa balat ng aking mga ngipin.

²¹Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

²¹Mahabag kayo sa akin, mahabag kayo sa akin, Oh kayong mga kaibigan ko; sapagka't kinilos ako ng kamay ng Dios,

²²Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

²²Bakit ninyo ako inuusig na gaya ng Dios. At hindi pa kayo nasisiyahan sa akin laman?

²³Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

²³Oh mangasulat nawa ngayon ang aking mga salita! Oh mangalagda nawa sa isang aklat!

²⁴Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!

²⁴Ng isa nawang panulat na bakal at tingga, na mangaukit nawa sa bato magpakailan man!

²⁵Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

²⁵Nguni't talastas ko na manunubos sa akin ay buhay, at siya'y tatayo sa lupa sa kahulihulihan:

²⁶És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

²⁶At pagkatapos na magibang ganito ang aking balat, gayon ma'y makikita ko ang Dios sa aking laman:

²⁷A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

²⁷Siyang makikita ko ng sarili, at mamamasdan ng aking mga mata, at hindi ng iba. Ang aking puso ay natutunaw sa loob ko.

²⁸Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

²⁸Kung inyong sabihin: paanong aming pag-uusigin siya? Dangang ang kadahilanan ay nasusumpungan sa akin;

²⁹Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

²⁹Mangatakot kayo sa tabak: sapagka't ang kapootan ang nagdadala ng mga parusa ng tabak, upang inyong malaman na may kahatulan.