¹Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

¹Ang mga kawikaan ni Salomon na anak ni David na hari sa Israel:

²Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

²Upang umalam ng karunungan at turo; upang bulayin ang mga salita ng pagkaunawa;

³Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

³Upang tumanggap ng turo sa pantas na paguugali, sa katuwiran, at kahatulan, at karampatan;

⁴Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

⁴Upang magbigay ng katalinuhan sa musmos. Kaalaman at pagbubulay sa kabataan:

⁵Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

⁵Upang marinig ng pantas, at lumago sa ikatututo: at upang tamuhin ng taong may unawa ang magagaling na payo:

⁶Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

⁶Upang umunawa ng kawikaan at ng kahulugan; ng mga salita ng pantas, at ng kanilang malalabong sabi.

⁷Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

⁷Ang takot sa Panginoon ay pasimula ng kaalaman: nguni't ang mangmang ay humahamak sa karunungan at turo.

⁸Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

⁸Anak ko, dinggin mo ang turo ng iyong ama, at huwag mong pabayaan ang kautusan ng iyong ina:

⁹Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

⁹Sapagka't sila'y magiging tali ng biyaya sa iyong ulo, at mga kuwintas sa ligid ng iyong leeg.

¹⁰Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

¹⁰Anak ko, kung ikaw ay hikayatin ng mga makasalanan, huwag mong tulutan.

¹¹Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

¹¹Kung kanilang sabihin, sumama ka sa amin, tayo'y magsibakay sa pagbububo ng dugo, tayo'y mangagkubli ng silo na walang anomang kadahilanan sa walang sala;

¹²Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

¹²Sila'y lamunin nating buhay na gaya ng Sheol. At buo, na gaya ng nagsibaba sa lungaw;

¹³Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

¹³Tayo'y makakasumpong ng lahat na mahalagang pag-aari, ating pupunuin ang ating mga bahay ng samsam;

¹⁴Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

¹⁴Ikaw ay makikipagsapalaran sa gitna namin; magkakaroon tayong lahat ng isang supot:

¹⁵Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;

¹⁵Anak ko, huwag kang lumakad sa daan na kasama nila; pigilin mo ang iyong paa sa kanilang landas:

¹⁶Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

¹⁶Sapagka't ang kanilang mga paa ay nagsisitakbo sa kasamaan, at sila'y nangagmamadali sa pagbububo ng dugo.

¹⁷Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:

¹⁷Sapagka't walang kabuluhang naladlad ang silo, sa paningin ng alin mang ibon:

¹⁸Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

¹⁸At binabakayan ng mga ito ang kanilang sariling dugo, kanilang ipinagkukubli ng silo ang kanilang sariling mga buhay.

¹⁹Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

¹⁹Ganyan ang mga lakad ng bawa't sakim sa pakinabang; na nagaalis ng buhay ng mga may-ari niyaon.

²⁰A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.

²⁰Karunungan ay humihiyaw na malakas sa lansangan; kaniyang inilalakas ang kaniyang tinig sa mga luwal na dako;

²¹Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.

²¹Siya'y humihiyaw sa mga pangulong dako na pinaglilipunan; sa pasukan ng mga pintuang-bayan, sa bayan, kaniyang binibigkas ang kaniyang mga salita:

²²Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!

²²Hanggang kailan kayong mga musmos, magsisiibig sa inyong kamusmusan? At ang mga nanunuya ay maliligaya sa panunuya, at ang mga mangmang ay mangagtatanim sa kaalaman?

²³Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

²³Magsibalik kayo sa aking saway: narito, aking ibubuhos ang aking espiritu sa inyo.

²⁴Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

²⁴Sapagka't ako'y tumawag, at kayo'y tumanggi: aking iniunat ang aking kamay, at walang makinig;

²⁵És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

²⁵Kundi inyong iniuwi sa wala ang buo kong payo, at hindi ninyo inibig ang aking saway:

²⁶Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.

²⁶Ako naman ay tatawa sa kaarawan ng inyong kasakunaan: ako'y manunuya pagka ang inyong takot ay dumarating;

²⁷Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

²⁷Pagka ang iyong takot ay dumarating na parang bagyo. At ang inyong kasakunaan ay dumarating na parang ipoipo; pagka ang hirap at hapis ay dumating sa inyo.

²⁸Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

²⁸Kung magkagayo'y tatawag sila sa akin, nguni't hindi ako sasagot; hahanapin nila akong masikap, nguni't hindi nila ako masusumpungan:

²⁹Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

²⁹Sapagka't kanilang ipinagtanim ang kaalaman, at hindi pinili ang takot sa Panginoon.

³⁰Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

³⁰Ayaw sila ng aking payo; kanilang hinamak ang buo kong pagsaway:

³¹Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.

³¹Kaya't sila'y magsisikain ng bunga ng kanilang sariling lakad, at mabubusog ng kanilang sariling mga kagagawan.

³²Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.

³²Sapagka't papatayin sila ng pagtalikod ng musmos, at ang pagkawalang balisa ng mga mangmang ay ang sisira sa kanila.

³³A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.

³³Nguni't ang nakikinig sa akin ay tatahang tiwasay. At tatahimik na walang takot sa kasamaan.