¹¶ He himene na Ahapa. E tu ana te Atua i roto i te whakaminenga o te Atua, e whakawa ana i waenganui i nga atua.

¹Aszáf zsoltára.

²Kia pehea ake te roa o ta koutou whakawa he, o ta koutou whakapai ki nga kanohi o te hunga kino. (Hera.

²Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.

³Whakatikaia ta te ware, ta te pani: kia tika te whakawa mo te ngakau mamae, mo te rawakore.

³Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

⁴Whakaorangia te ware me te rawakore; tangohia mai ratou i te ringa o te tangata kino.

⁴Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.

⁵Kahore o ratou matauranga, kakore hoki e mahara; e kopikopiko noa ana ratou i te pouri; e oioi ana nga turanga katoa o te whenua.

⁵Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

⁶¶ I mea ahau, He atua koutou, he tama katoa na te Runga Rawa.

⁶Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

⁷Heoi ka pera koutou me te tangata, ka mate; ka hinga, ka pera me tetahi o nga piriniha.

⁷Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.

⁸E ara, e te Atua, whakawakia te whenua: mou hoki nga tauiwi katoa.

⁸Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.