¹¶ He inoi na Mohi, na te tangata a te Atua. E te Ariki, ko koe to matou nohoanga i nga whakatupuranga katoa.

¹Mózesnek, az Isten emberének imádsága.

²Kahore ano i whanau noa nga maunga, kahore i hanga e koe te whenua me te ao, ko koe te Atua no tua whakarere a ake tonu atu.

²Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

³E whakahokia ana e koe te tangata kia mongamonga noa, a e mea ana, E hoki, e nga tama a te tangata.

³Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

⁴Ki tau titiro hoki, he rite nga tau kotahi mano ki te ra onanahi, kua pahure atu nei, ki te mataaratanga hoki i te po.

⁴Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

⁵Me te mea na te waipuke tau kahakinga i a ratou; he moe ratou: i te ata ano he tarutaru e tupu ana.

⁵Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

⁶I te ata e tupu ana, e pihi ana: i te ahiahi kua kotia, kua maroke.

⁶Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

⁷¶ Kua hemo nei hoki matou i tou riri: ka ohorere hoki i tou aritatanga.

⁷Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

⁸Kua maka e koe o matou kino ki tou aroaro, o matou mea huna ki te marama o tou mata.

⁸Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

⁹Ka pau o matou ra katoa, me te riri ano koe: hemo ake o matou tau ano he korero e korerotia ana.

⁹Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

¹⁰Ko nga ra o o matou tau e whitu tekau tau; a ki te whai kaha, ka waru tekau tau; heoi he mahi mauiui, he pouri to ratou kaha; ka hohoro hoki te hatepea atu, a ka rere atu matou.

¹⁰A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

¹¹Ko wai te matau ana ki te kaha o tou riri? Rite pu ki te wehi ki a koe tou riri.

¹¹Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

¹²¶ Akona matou ki te tatau i o matou ra, kia anga ai te ngakau ki te whakaaro.

¹²Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

¹³Hoki mai, e Ihowa, kia pehea ake te roa? A kia puta ke he whakaaro mou ki au pononga.

¹³Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

¹⁴Kia na matou i te ata i tau mahi tohu: kia hari ai matou, kia koa ai, i o matou ra katoa.

¹⁴Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

¹⁵Whakaharitia matou, kia rite ki nga ra i whakawhiua ai matou e koe, ki nga tau i kite ai matou i te kino.

¹⁵Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

¹⁶Kia puta mai tau mahi ki au pononga, me tou kororia ki a ratou tamariki.

¹⁶Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

¹⁷A hei runga i a matou te ataahua o Ihowa, o to matou Atua: whakapumautia ano ki a matou te mahi a o matou ringa, ae ra, te mahi a o matou ringa, whakapumautia e koe.

¹⁷És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!